Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Épül a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer

480 Épül a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer hosszabb (pl. a Dunán épült első vízierőmű a Kachlet vízerőmű az 1920-as évek óta folyamatosan üzemel). - a Dunán Nagymaros felett megszűnnek a hajózási akadályok okozta hajózási kényszerszünetek. A hajózás eddig az igen költséges és folyamatos folyószabályozás mellett is csak nehezen volt fenntartható. A Duna Bizottság pontosan meghatározta a Dunán közlekedő hajók legnagyobb méreteit, a hajók számára biztosítandó hajóút legkisebb szélességét és mélységét. A Duna-Rajna-Majna hajózócsatorna megépítésével - amelynek keretében 52 vízlépcső épül és a kivitelezés költsége sokszorosa mint a bős nagymarosi vízlépcsőrendszernek - a Duna Európa legfontosabb hajóútjává lép elő, ezért nem véletlen, hogy a Duna magyarországi szakaszát kivéve, mindenütt vízlépcsőkkel (osztrák szakaszon a tervezett 12-ből csak kettő, jugoszláviai szakaszon pedig még egy nem épült meg) biztosítják a hajózás feltételeit. - megszűnik a Duna Szap-Dunaremete-Dunakiliti közötti szakaszának eddigi évi 20 mm-es mederemelkedése, amely miatt az árvízvédelmi töltéseket minden 25 évben 0,5 m-rel kell (kellett) emelni. Az 1954. évi mértékadó eddigi legnagyobb dunai árvíz után, amely Dunaremeténél 0,87 m-rel volt magasabb mint az előző mértékadó árvízszint, a szigetközi árvízvédelmi töltéseket közel 100 km hosszban kellett lényegesen megemelni. Az 1954. évi elégtelen biztonságot nyújtó töltések miatti gátszakadások a Szigetközben 383,5 millió Ft kárt okoztak (akkori áron). Az 1965. évi árvíz Csallóközben, továbbá Aranyosnál csehszlovák oldalon szakította el az árvízvédelmi töltést és okozott a szigetközinél is lényegesen nagyobb károkat. Az árvízvédelmi töltések további emelése folyóméterenként hatványozott mértékben egyre többe kerül, az egyre magasabb töltéseken a védekezés egyre nehezebbé válik és az egyre magasabb árvizek pedig egyre nagyobb területeket (például a Hanságot) tudnak elönteni. A hös-nagymarosi vízlépcsőrendszer műszaki létesítmény, amely azonban messzemenően figyelembe veszi a környezeti hatásokat. A tervezők, a kutatóintézetek egész sora vizsgálta, vizsgálja és még a megépítés után is vizsgálni fogja a változásokat, illetve ellenőrzi, hogy a tervben meghatározott folyamatok a valóságban miként alakulnak. A hatásvizsgálat a vízépítés területén nem új, nem valami kikényszerített, csak a bősnagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos különleges igény, hanem természetes velejárója valamennyi vízügyi beruházásnak. Pl. az 1954-ben létesült Tiszalöki-vízlépcső állékonysági, medermorfológia, vízminőségi és egyéb hatásvizsgálatait azóta is folyamatosan végzik. Szeretnénk felhívni a figyelmet néhány olyan tényre, amelyeket a vízlépcsőrendszer értékelésénél figyelembe kell venni. A kiviteli terv elkészültekor a környezeti hatásokat is figyelembe vevő állapotfelvétel, tanulmány rendelkezésre állt. A kutatók és a tervkészítők abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy alapul vehették a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában angol nyelven megjelent, a világon egyedülálló, majd 1988-ban második kiadást is megért, a folyami vízlépcsőkről (Water Power Development) szóló könyvet, amelyet Mosonyi Emil, a karlsruhei egyetem ny. egyetemi tanára írt. A sokat vitatott hordalékmozgással kapcsolatban Bogárdi Jánosnak, az MTA tagjának, ny. egyetemi tanárnak, szintén az MTA által angol nyelven kiadott Vízfolyások hordalékszállítása és Stelczer Károly c. egyetemi tanárnak az USAban kiadott Görgetett hordalék szállítása (Bed-load transport. Theory and Practice) című könyve, a hidrológiával kapcsolatban ugyancsak az USA-ban kiadott magyar