Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

3. füzet - Licskó István-Szilágyi Ferenc-Bitskey József: A nitrát adszorpciója aktívszénen

Vízügyi Közlemények. LXX. évfolyam 1988. évi 3. füzet A NITRÁT ADSZORPCIÓJA AKTÍVSZÉNEN DR. LICSKÓ ISTVÁN, DR. SZILÁGYI FERENC és DR. BITSKEY JÓZSEF Az elmúlt két évtizedben a világ számos országában nőtt a felszín közeli ivóvízkészlet nitrát mennyisége. Ez a növekedés oly mértékű volt, hogy a felszín közeli ivóvízkészlet számottevő hányadában a nitrát töménysége már meghaladta a WHO által megengedhetőnek tartott 50 g/m

3-es határértéket. A nitrátosodás oka elsősorban a növekvő műtrágya- és tüzelőanyag-felhasználás (Lewis - Waddington 1986). Dániai előrejelzés szerint a nitrátkibocsátásnak további növekedése várható, és 30 év múlva a felszín közeli vízkészlet túlnyomó részében a jelenlegi határértéknél nagyobb nitrát töménység várható ( WHO 1985). A felszín közeli vízkészlet fokozódó elszennyeződése következtében e rétegből megfelelő minőségű ivóvíz egyre kevésbé lesz biztosítható. A jövőben tehát már nehezebben oldható még a vízbázis megváltoztatása vagy a nitrátos víz hígítása. Várhatóan előtérbe fognak kerülni az ivóvíz nitrátmentesítését szolgáló vízkezelési technológiák. 1. A hagyományos nitrát-eltávolítási eljárások A jelenlegi nitrát-eltávolítási eljárások alapja fiziko-kémiai, kémiai vagy biológiai folyamat. A fordított ozmózison alapuló eljárás lényege, hogy a nyersvizet nagy nyomással 2,8-6,0 MPa membránon préselik át, a membrán az oldott anyagokat visszatartja (Germonpre 1983). Az elektrodialízis során egyenáramú feszültség hatására az ionok átmennek a féligáteresztő membránon, és a tisztított víz marad vissza (Bulkai 1985). Ez a két eljárás energiaigényes, nitrátra nem szelektív, a folyamatban pedig a környezetre káros nagy sótartalmú melléktermék keletkezik. Elterjedtebb nitrát-eltávolítási módszer a nitrát ioncserén alapuló megkötése anionaktív műgyantán. A kezdetben gyártott műgyanták a szulfátot erősebben kötötték meg a nitrátnál, ezért viszonylag hamar kimerülhetett a kapacitásuk (Tarján 1985). Az újabban kifejlesztett gyanták már szelektívek nitrátra, a legjobbak a szulfátot, nitrátot, foszfátot, karbonátot és hidrokarbonátot egyenértéknyi mennyiségben tartalmazó oldatból 80%-nál jobb hatásfokkal kötik meg a nitrátot (Meloan - Danen 1980). A kimerült gyanták regenerálása 5-10%-os NaCl oldattal (CP fázis) esetleg második lépésben A kézirat érkezett: 1988. IV. 26. Dr. Licskó István okleveles kémia-fizika szakos középiskolai tanár, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI Budapest) Vízminőség-védelmi Intézetének tudományos főmunkatársa. Dr. Szilágyi Ferenc okleveles biológia-kémia szakos tanár, a VITUKI Vízminőség-védelmi Intézetének tudományos munkatársa. Dr. Bitskey József okleveles biológus, a VITUKI Vízminőség-védelmi Intézetének tudományos főmunkatársa.