Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
318 Góg Imre magasságmérést végzett Juritskay Lajos geometra a XIX. század legelején, vagy talán az előző század utolsó éveiben. Szintezési vonalával a Fehér-Körös torkolatától (Békés) Székudvarig (jelenleg Románia) haladt. Ugyanebben az átiratban a kormánybiztos Vertics Józsefet is említi, aki Békés, Csongrád és Csanád megye hiteles geometrája volt és 1803-ban szintezett a Fehér-Körös mentén azzal a szintezőműszerrel (Libella), amelyet Vay tábornok, hadmérnök hozott magával Angliából. Ez a „szabatos" szintezőműszer volt az első, amely Magyarországra került. A műszer Vay saját tulajdona volt, de a keze alatt dolgozó mérnököknek használatra bocsátotta. Elkerült ez a műszer a Sebes-Körös vidékére is. Itt 1811-12-ben Szeghalom térségében Tessedik Sámuel geometra dolgozott vele. A Körös vidék mentén végzett szintezési munkák után - és közben is - sor került az ország többi nagy és kisebb folyóinak és csatornáinak szintezési munkáira. Ezek során a különböző folyókat, különböző magassági rendszerben mérték fel. Már közel két évtizede folytak ezek a munkák, amikor 1841-ben Vásárhelyi Pál központi hajózási felügyelő lett, és részt vett az országban folyó vízi munkálatok irányításában. Vásárhelyi a szintezési fixpontok összehangolását dolgozta ki egyetlen szerves, egységes alapszintre. Ezen nagy művelet érdekében rendelte el az Adria közép-vízszintjéhez való csatlakozást, ami a Fiumei-öbölnél történt meg az 1842^43-as évek között. A mérési munkák során megállapításra került, hogy a szegedi vízmérce 0-pontja az Adriai-tenger középszintjére vonatkoztatva 238' 2" 8"' magasságnak felelt meg. Ezekkel a szintezési munkákkal és az összeállított „Magyarország Esetmérési Térképéiben határozta meg Vásárhelyi Pál először az Adria fölötti magasságban - bécsi lábakban - hazánk valamennyi folyójának magassági adatait. A szintezéseket több kiváló mérnök vezette és végezte, de Vásárhelyi érdeme, hogy az egységes országos alapszintet első ízben teremtette meg. Ezért nevezték a vízrajzi szintezésekből nyert és az Adriai-tenger középszintjére vonatkoztatott magasságokat Vásárhelyi-féle magasságoknak. Ezeket a magassági adatokat, több mint 100 évig használták a vízszabályozási munkáknál. Sőt a második világháború utáni évtizedekben több ármentesítési feladatot meg sem lehetett oldani a Vásárhelyi-féle magasságok ismerete nélkül. Az 1854. évig nyolc ármentesitö társulat alakult a Körösök vidékén. A megalakult társulatok önállóan működtek, töltéseket építettek, folyószabályozásokat végeztek. Sor került összefüggő rendszer nélküli vízmércék elhelyezésére. Helyeztek el vízmércéket a társulatokon kívül a megyei, városi törvényhatóságok és pl. az államvasutak is. Voltak a vízmércék elhelyezése terén igen elmaradt területek is. így pl : a FeketeKörös vidékén 1854-ben alakult meg a Nagyszalontai Vízszabályozó Társulat. Ez a társulat megalakulása után megkezdte a folyószabályozási és a töltésépítési munkák végzését. Tizenhat évi munka folyt a Fekete-Körös mentén és még egyetlen állandó vízmércéje sem volt a folyónak. Az árvizek magasságait megközelítően megállapították a víz levonulása után oly módon, hogy jellegzetes helyeken jeleket tettek. 1869-ben létrehozták a Gyulai Folyammérnöki Hivatalt. E hivatal és a Tiszavölgyi Társulat utasításaira az 1870-es évek táján jelentősen megszaporodott az elhelyezett vízmércék száma a Körösökön: Fehér-Körös mentén 9 db, Fekete-Körös mentén 13 db, Sebes-Körös mentén 18 db, Kettős- és Hármas-Körös mentén 17 db, Berettyó mentén 14 db. Összesen tehát 71 db vízmérce kezdte meg az észlelést. Az elhelyezett vízmércék 0-pontján a Vásárhelyi-féle fixpontokból kiindulva az 1855. évi kisvízszint magasságai voltak előírva. Ez a kisvízszint azonban nem lett minden
