Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A Tisza-völgyi öntözésfejlesztés vízkészlet-gazdálkodási feltételei 143 A 2. élt - minden öntözőrendszerben - az öntözőrendszerből ellátandó 1990. évi öntözővízigény biztosítására használtuk. A 3. élt pedig - minden öntözőrendszerben - az 1990. évi vízigényeken túli öntözési lehetőségek biztosítására használtuk. A három külön él használatát az indokolta, hogy a háromféle igény nem azonos jelentőségű, s ezt a célfüggvény-együttható révén (a „haszon" megállapításával) figyelembe vettük. A célfüggvény-együtthatók értékeit az alábbi szempontok alapján határoztuk meg: - az öntözőrendszerek 1. élének együtthatója : 3,0 - az öntözőrendszerek 2. élének együtthatója: 2,0 - az öntözőrendszerek 3. élének együtthatója: 1,0 - a többi él együtthatója: 0.0. A célfüggvény-együtthatók értékeit így határoztuk meg, mivel - az öntözőrendszerekben elsősorban a kommunális, ipari, ill. halastavi vízigényeket kell kielégíteni; - ha ezek ki vannak elégítve, s van lehetőség, akkor kerüljenek kielégítésre az 1990. évi igények ; - csak utolsósorban - ha már fentiek minden öntözőrendszerben megoldottak - elégítsük ki az 1990 utáni elvárásokat ; - a többi élen való áramlásnak - vizsgálataink szempontjából - „haszna" nincs. A célfüggvény-együtthatók a 3, 2, 1 értékei fiktívek, tehát nem a tényleges gazdasági hasznot, hanem egyszerűen csak a sorrendiséget képviselik. Az, hogy az öntözőrendszerek élein kívül más éleknek „0" az együtthatója, nem jelenti azt, hogy nincs feltétlen szükség más éleken a vízáramlásra. Ezeket a „kötelezettségeket" az élek „alsó határai" megadásával biztosítottuk : - vízfolyásoknál : az élővíz, ill. a szükséges hígító vízhozam; - az öntözőrendszereken kívül jelentkező halastavi, ill. ipari vízigényeknél az alsó határ: a vízigény (tehát ez a vízigény feltétlen kielégítendő); -a vízfolyások legfelső szakaszán, ill. a növekményéleknél az alsó határ = felső határ; s ez a tényleges vízkészletértékkel egyenlő. A számítások fizikai értelmezésénél: a vízkészletek és a vízigények egyensúlyát két állapotra ellenőriztük. A két állapot pontos fizikai meghatározása az alábbi: „A" állapot: július 3. dekádjában a 80%-os tartósságú átlagvízhozamok mellett az 1990. évi mértékadó vízigények - legnagyobb együttjárás feltételezésével - hogyan elégíthetők ki? „B" állapot: július 3. dekádjában a 80%-os tartósságú átlagvízhozamok mellett az 1990. évi vízigények - 70%-os együttjárás mellett - hogyan elégíthetők ki? A számításokat terhelő fontosabb közelítések, ill. a hibaforrások az alábbiak: - A vízkészlet és a vízigény egyensúlyára vonatkozó számításokat csak július dekádjár a végeztük. Nem vizsgáltuk a másik csúcsidőszakot, mely a rizs árasztásának időszakára esik. - A számítások egészére kihat az, hogy milyen térségben, milyen területen, milyen növénykultúra öntözésével számolunk. - Az egyik legnagyobb hibaforrás : az 1985. évi engedélyezett vízigények megvalósíthatósága. A legnagyobb mennyiséget az öntözővízigények tcs/ik ki, viszont a „Tájékoztató az 1985. évi mezőgazdasági vízhasznosításról" c. (VGI-ÖKI 1986) kiadvány adatai