Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
1. füzet - Dezsényi Zoltán-Lendvai Zoltán: A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai
70 Dezsényi Z. és Lendvai Z. A Zala folyószakaszai között - az elemzések alapján - a III. szakaszon legnagyobb a talajpusztulási folyamatokból adódó terhelés ( 1-2. ábra), amelyet az esetenként előforduló torrens csapadékesemények árhullámaiban mért értékek bizonyítanak (Jolánkai 1976, Jolánkai-Van Straaten 1979, Joó 1978). 2.4. Esztergályhorvátitól a torkolatig terjedő szakasz (IV) A folyó Esztergályhorvátitól a torkolatig magas szervesanyag-tartalmú tőzeges, lápos területeken folyik keresztül. A koncentrációértékkel jellemzett szennyezettség ismét növekedni kezd, bár mértéke a II. szakasz értékeit nem éri el. A torkolati szelvényben mért koncentráció értékek - feltehetően a Balaton visszaduzzasztó hatása miatt - alacsonyabbak, mint a szakasz középső részén (V. táblázat). VI. táblázat Zala alsó szakaszán lévő főbb vízfolyások vízminőségi jellemzői Vízfolyás Kód N P К Vízfolyás Kód NO 2+NO 3-N Kjeldahl Oldott P 20 5 Összes P2O5 К 2О Vízfolyás Kód g/m 3 Marótvölgyi-csatorna Gyöngyös-csatorna Zala-Somogyi-határárok Ingói-csatorna . Kiskomáromi-csatorna 7-021 7-031 5-01 7-051 7-071 0,8 1,5 1,7 2,4 1,3 5,10 3,94 2,26 6,51 3,26 0,43 1,03 1,33 0,98 0,62 0,65 1,55 2,19 1,44 0,81 4,1 11,1 6,5 5,5 6,5 n 5 5 5 5 5 X 1,54 4,21 0,88 1,33 6,74 s 0,58 1,65 0,35 0,62 2,63 C v 38,0 50,5 40,4 46,5 39,0 A mellékvízfolyások nitrát- és káliumtartalma alacsonyabb, egyéb koncentráció értékei pedig hasonlóak a Zalán mért értékekéhez. Kivételt képez a Zala-Somogyi-határárok és a Marótvölgyi-csatorna lényegesen alacsonyabb foszfor koncentrációja (VI. táblázat). Ez utóbbi két mellékvízfolyás elsősorban mezőgazdasági, míg a Gyöngyös- és az Ingói-csatorna elsősorban kommunális terhelést szállít. A több mintavételi ponton vizsgált Zala-Somogyi-határárok Kjeldahl-N, oldott és összes P 20 5, K 20, Na tartalma a sávolyi tőzegtelep után jelentős mértékben megemelkedik ( VI. táblázat). Ezeken a területeken jelentős mezőgazdasági termelés folyik, az erózió nem jellemző. A Balaton déli vízgyűjtő vízfolyásainak vizsgálata során Kaurek-Szappanos (1982) arra a megállapításra jutottak, hogy a nagybereki lápterületek vizeit a Balatonba szállító berekvizek összes oldott anyag és összes N koncentrációja lényegesen magasabb, mint a külvizeké. Ennek megfelelően terhelési részarányuk is magasabb, mint a vízmennyiség részaránya. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy a lápterületek jelentős szerepet játszanak a vízminőség romlásában. A Zala folyó 7-08 mintavétel utáni szakaszon (3. ábra) a vízminőség alakulását további szennyező hatások és a mederben lejátszódó, összetett fizikai, kémiai és biológiai
