Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
1. füzet - Dezsényi Zoltán-Lendvai Zoltán: A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai
A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai 71 kölcsönhatások befolyásolják. A települési, kommunális hatások közül meg kell említeni Keszthely lápi kazettás szennyvízelhelyezését és a sármelléki repülőtér szennyező hatását. A fizikai hatások közül fontos szerepe van az áramlási sebesség csökkenése miatt a Zala hordaléklerakó jellegének. A vízminőséget a tőzeges mederágyban lezajló oldódási, adszorpciós-deszorpciós folyamatok befolyásolják (Felföldy 1981). A kis-balatoni lápterületeken átfolyó Marótvölgyi-csatorna, Gyöngyös, Zala-Somogyi-határárok, Ingói-csatorna, Kiskomáromi-csatorna Kjeldahl-N, oldott és összes P 20 5, K 20 koncentráció-értékei magasabbak, mint a Zala I— III. szakaszán vizsgált mellékvízfolyásoké (VI. táblázat). A IV. szakaszban a mellékvízfolyások koncentrációértékei - a nitrát kivételével - magasabbak, mint az I— III. szakaszban, egyes esetekben pedig elérik, ill. meghaladják a Zalán mért értékeket. A kommunális szennyezéssel is terhelt vízfolyások koncentrációértékei magasabbak, mint a kommunális szennyezéssel nem, vagy csak kevésbé terhelt mellékvízfolyásoké (III., IV., VI. táblázat). Az okok a mellékvízfolyások (Gyöngyös-patak, Zala-Somogyi-határárok, Malomvölgyi-csatorna stb.) talajpusztulás szempontjából kedvező adottságú vízgyűjtőire vezethetők vissza (1., 2. ábra). így a Gyöngyös-patak vízgyűjtőjén a könnyen erodálódó Ramann-féle erdőtalajok, lejtőirányú művelésű nagyüzemi szőlők találhatók 17% < meredekséggel. A déli vízgyűjtőterületek löszös alapkőzetü agyagbemosódásos területein - ahol kiterjedt szántóföldi művelés folyik - a vonalas erózió pusztít sűrű hálózatot képezve (löszben vájt „mélyutak"). Az utóbb említett két vízfolyás terheléseit alapvetően meghatározzák a diffúz terheléseket, de a fő vízfolyás (Zala) terhelését lényegesen nem befolyásolják (III. táblázat). 3. Összefoglalás, következtetések és javaslatok A vízminőség- és az üledékvizsgálatok kimutatták, hogy a Zalán - csapadékmentes időszakban - mértékadó a pontszerű szennyeződés. A jelenség Zalaegerszegtől a torkolatig kimutatható és alapvetően meghatározó. A talajpusztulásból eredő hordalékképződés a Zala folyó I. szakaszán háttérbe szorítja a lokálisan képződő pontszerű, elsősorban a kommunális eredetű terhelést. A természeti tényezők részletezése ill. elemzése alapján a folyó erózió által legjobban veszélyeztetett területe a III. szakasz. Nagy intenzitású csapadékok esetén bizonyos komponensek meghaladják a pontszerű terhelések koncentrációit (K, N0 2 + N0 3) ugyanakkor a hordalék is ugrásszerűen megnő. A közvetlen eróziós hordalék bejutása a Zalába a II. szakaszon is jelentős. A IV. szakasznál a talajpusztulás! folyamatoknak döntően a mellékvízfolyások terhelésében van szerepük. A Zalán az egyes szennyezőforrásokat csak hosszú idősorú árhullámvizsgálattal és folyamatos mérésekkel lehet elkülöníteni. Általánosságban azonban megállapítható, hogy a Zala folyóban a tápanyag-koncentráció csak a nagy intenzitású csapadékok (20 mm/24 h-nál nagyobb) esetén haladja meg a „nyugalmi" időszak értékeit. A kritikusnak tekinthető P azonban nem haladja meg az árhullám előtti értéket, amely bizonyítéka, hogy az eutróf állapotok előidézője, a P elsősorban az ipari és kommunális szennyvizekből származik. A vízben található lebegőanyag döntő része a mezőgazdaságból, pontosabban a talajpusztulásból, illetve a lineáris eróziós formák jellegzetes helyeiről származik (árkos, szakadékos erózió, partfal eróziója).
