Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
1. füzet - Dezsényi Zoltán-Lendvai Zoltán: A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai
A Zala vízgyűjtőjének eróziós viszonyai 69 lyes-Heckenast 1981-82). A jelenség egyértelműen az eróziós folyamatok eredményének tekinthető, beleértve a meder, utak, horhosok eróziós pusztulását is. Meg kell jegyezni, hogy a vizsgált 1981-82. években csak 3 árhullám vonult le, amelyet az aszályos időszak indokol. Az eróziós károk elhárítása elsősorban Zalabér környékére kell, hogy koncentrálódjon (2. ábra). Azt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy a folyón, a rendkívül nagy ill. heves csapadékok kivételével a pontszerű szennyezőforrások (ipari + kommunális terhelések) a mértékadóak. 2.3. A Zalabértől Esztergályhorvátiig terjedő szakasz ( III) A vízminőségre továbbra is a Zalaegerszegi szennyezés nyomja rá a bélyegét. A folyó szennyeződését Zalaszentgrót terhelése észrevehetően nem fokozza. A víz tisztább, mint a II. szakaszban (III. táblázat). A mellékvízfolyások koncentráció értékei néhány kivételtől eltekintve (Nádas-patak, Újfalui-patak, Szabari-patak) alacsonyabbak a Zalán mért értékeknél, azonban a nitrát és kálium értékek itt is magasabbak (IV. táblázat). A fenéküledékre a II. szakaszban leírtak érvényesek (4. ábra). A szakasz a létesítendő kis-balatoni víztározónál fejeződik be. A Zalabértől Esztergályhorvátiig terjedő folyószakasz mindkét oldalán meredek lefutású, művelt mezőgazdasági terület található. A jellegzetessége a folyószakasznak, hogy a lejtőlábak közel esnek a Zalához és ezeken a területeken intenzív szántóföldi és kiskert müvelés folyik ( 1., 2. ábra). Az adottságok kedveznek az erőteljes talajpusztulásnak az előző folyószakaszokhoz viszonyítva, mivel az erdő és gyepterület nem meghatározó a területhasznosításnál. A talajtakaró az agyagbemosódásos és Ramann-féle barna erdőtalaj okból tevődik össze. Ez utóbbi típus a Zala-vízgyűjtő egészét tekintve a legnagyobb foltban található (Dezsény 1980), amely homokos vályog fizikai jellege miatt a legjobban erodálható (1., 2. ábra). A fenéküledék vizsgálata alapján (4. ábra) a K 20 tartalomnak abszolút maximuma van, de a szervesanyag és P 20 5 vonatkozásában 3%, illetve 500 mg/kg. Tekintettel arra, hogy e szakaszon jelentős pontszerű szennyezőforrás nem található, ezért e szakaszon van a diffúz napi területekről bekerült szennyeződéseknek a legnagyobb jelentősége. A Zala és a III. szakaszhoz tartozó vízfolyások terhelési adatai szerint e szakaszra esnek a legnagyobb K 20 értékek (46,4 g/m 3, ill. 50,9 g/m 3, de az N0 2 + N0 3 g/m 3) körül alakulnak. А К és N0 2 + N0 3 terhelés alapvetően a műtrágya, ill. állattartó telepekről származnak, tekintettel arra, hogy a mellékvízfolyások (Esztergályi-patak, Csáfordi-patak, Újfalusi-patak stb.) terhelései mutatnak a torkolatról viszonylag nagy értékeket, amelyek egyértelműen mezőgazdasági terhelés következménye. Feltűnő az alacsony P 20 5 koncentráció érték a mellékvízfolyásokon, míg a Zalán ez az érték az oldott P 2O s-nél 1,5 g/m 3 az összes P 20 5 1,5-2 g/m 3 körül alakul. A vizsgált folyószakaszról megállapítható, hogy a fő pontszerű szennyeződés (Zalaegerszeg) hatásai a további szakaszokon a mérésekkel egyértelműen észlelhetők. A diffúz, főként eróziós folyamatokból eredő terheléseket a mellékvízfolyások vízminőségi és üledékadatai támasztják alá. A Zala folyónál, sajnos a jelenlegi módszerek és a viszonylag kisszámú mérés miatt egzakt módon nem lehet a pontszerű terheléseket elválasztani. Bizonyos komponensek (N, N0 3 + N0 2) azonban a Zalaegerszegtől (mint fő szennyezőforrás) magasabb értéket mutatnak, amely a ket szennyezestípus összegződéséből ered ( III. táblázat).
