Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai
A vízügyi jog fejlesztésének alapjai 645 - a szakági célú beavatkozásokon keresztül - a védekezésig, és a hatósági irányítástól a közvetlen végrehajtásig ívelő komplex egysége csakis egységes, központosított, direkt irányítású, nagymértékben specializált szervezettel biztosithat egységes eredményt. Ennek a szervezeti egységnek - akár ágazati méretekben, akár a vízügyi szervezetet érintően, akár a területi vízügyi szervek tekintetében - a megbontása egyenlő lenne a vízgazdálkodás egységének a megbontásával, - tehát gyakorlatilag a megszüntetésével. A vízügynek erre a szervezet- és feladatszerű funkcionális egységében épül fel elsődlegesen a vízügyi jog. Ennek az egységnek részint az okozatos ereménye a jogi szabályozás e speciális ágának kialakulása és rendszeri egysége, - másfelől a vízügyi jog ezt a feladategységet fejleszti, alakítja, illetőleg stabizilálja és teremti meg működésének részben a normatív-alapjait, részben a közvetett ráható, közhatalmi eszközeit. A vízgazdálkodás + vízügy + vízügyi jog hármas egysége a vízügyi jogfejlesztés elvi kiinduló alapja, s egyben a fejlesztés közege is. 2.2. A metodikai megfontolások A jogfejlesztés formailag jogalkotás, technikailag jogszabály-szerkesztés. Ezek a jogalkotó akarat és a jogszabályi kivitel különböző szintű, de egyetlen aktusban testet öltő ágazati munkafolyamatai, amelyeket gondosan elő kell készíteni és nagy összpontosítással kell végrehajtani. Még abban a szerencsés esetben is, ha a fejlesztés imént vázolt elvi előfeltételei, a jog alapja és környezete, szilárdan állanak, és a joggal szembeni követelmények egyértelműen orientálnak (világosak), ennek a munkafolyamatnak a zavartalan, folyamatos végbevitele akkor sem egyszerű. Itt nem a jogszerkesztés saját belső szakmaszerü igényességére és metodikai követelményeire akarjuk a figyelmet felhívni, ilyenek is vannak természetesen, és nem is mindig könnyű megfelelni ezeknek sem, de ez a jogászi munka saját gondja. A jogfejlesztés metodikai problémáit itt abból a szempontból közelítjük meg, hogy az ágazaton, mint a jogalkotás színterén belül л jogszabályalkotással szembeni igények (a jogalkotó-akarat kifejlődése) és a jogszabályalkotás számára biztosított körülmények (a végrehajtás feltételei) mennyiben segítik elő a jogfejlesztés folyamatát. A körülményekkel gyorsan végezhetünk. Ezek ugyanis szinte sohasem nyújtanak tökéletes feltételeket a rendszeres-módszeres jogalkotó munka számára. Az ehhez szükséges elmélyülés, a szak-kapacitás, az erők koncentrálása az érintett szakterületekről, a közfigyelemnek a feladatra összpontosítása vajmi ritkán hozhatók össze a szükséges mértékben a jogszabályok munkába vételéhez. Folyó napi feladatok sürgetett teljesítésénél ez ellen mit sem tenni, legfeljebb olyan is lesz az eredmény, vagy a kisebb-nagyobb lemaradások miatt kell szemrehányást elviselni. Az organikus rendszer-fejlesztés, a nagyobb lélegzetű jogszabályok előkészítése azonban egyszerűen nem kivihető ezek hiányában, s így elkerülhetetlen a fejlesztés elmaradása. Nem véletlen s most nem feltétlenül a vízügyről van szó -, hogy nagyobb jogi kódexek csak különlegesen kedvező társadalmi helyzetekben, évtizedes munkával jönnek létre: mutatis mutandis, ez áll a kicsinyekre is. Ez ellen alig lehet tenni bármit is. Ellenben néhány gondolatot kell szentelni а jogalkotó akarat közrehatásának a jogszabályalkotás aktusában. Mindenekelőtt nem szabad és lehet figyelmen kívül hagyni azt. hogy a vízügyi jog - általában minden államigazgatási ágazati jog - szolgálati szerepének két szintje alakul ki, egy „magasabb" és egy „alacsonyabb": ehhez képest а funkciója is kétfelé válik : egyfelől a vízügyi társadalmi életviszonyok, ezek egyes körei, érdekviszonyai előre elrendezésének, mondhatni.
