Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai

644 Bényey Zoltán körébe tartozik). A vízügyi szakigazgatási és a vízgazdálkodási ágazatokon kívül - nem közfeladat jellegű - vízgazdálkodási tevékenységek ágazatirányítási jogkörben és a vízügyi közhatalmi jogosítványok gyakorlásával irányíthatók. Mivel a vízgazdálkodás szakmai és feladatszerű egységének csakis a centrális irányítás és a jellegéhez szabott szervezetrendszerek összehangolt munkája felelhet meg, állami feladatként speciális ágazati rendszerben való megszervezése és működése - amint ezt a történeti fejlődés 53-ban és 68-ban meghozta - szükségszerű. A vízgazdálkodási közfeladatok egyformán fontosak a cél szempontjából, de nem egyforma jellegűek tartalmilag; ezért a „jelentősebb" és a „helyi" jelentőségű közfeladatok nem érték-kategóriát, hanem szervezési kategóriát jelentenek. A legátfogóbb és alapvető jelentőségű vízgazdálkodási közfeladatokat a vízügyi igazgatás alap-szervezetrendszere: a vízügyi szervezet látja el, amelyik irányítja (felső szinten) a szakigazgatási és a gazdasági ágazatot, a szervezet-rendszerek működését, az irányítás különböző - a szervezetek jellegének és működésének megfelelő - eszközeivel (ágazati és felügyeleti irányítás, központi irányítás, törvényességi és szakmai felügyelet); egységes felügyeleti irányítás alatt ellátja az alapvető jelentőségű és speciális felkészültséget igénylő vízgazdálkodási és vízügyi (szakigazgatási) feladatokat; komplex szervezet-rendszert alkot, amely igazgatási - gazdasági - tudományos szerv-típusokkal a feladatok teljes vertikumát képes ellátni. A vízügyi szakigazgatás mai rendszere és a vízgazdálkodás állami feladatrendszere történetileg a vízügyi szervezetből fejlődött ki, s ma is a „vízügy" ennek a szerveződésnek a magja: ez adja a centralizációt és a specialitást. A vízügy egysége a vízgazdálkodás egységének és hatékonyságának a szervezetszerű biztosítéka. - A vízügyi szervezet gerincét a területi vízügyi államigazgatás szervezete : a vízügyi igazgatóságok alkotják. Ezek feladat-specifikus szervek, amelyek az államigazgatásban - kivált a ma egyre inkább uniformizálódó államigazgatásban - egy sajátságos szervtípust képviselnek, amely teljességgel megfelel a vízgazdálkodás térséghez kötött és komplex természetének. Három alapvonás jellemzi őket: természetföldrajzi (vízföldrajzi) működési területen tevékenykednek, ami egyben azt is jelenti, hogy az általános (tanácsi) államigazgatás rendszerétől külön, azzal mellérendelten működnek, és centrális irányítás alatt állanak; speciális felkészültségű szervek, vagyis kimondottan a vízgazdálkodási feladatokra lettek létrehozva, általános feladatuk ennek az egyetlen szakterületnek a szakszerű ellátása, annak valamennyi feladatával együtt; komplex funkciójú szervek : szakigazgatási (szakági és hatósági) és gazdasági (termelő, kivételesen szolgáltató), sőt tudományos jellegű feladatokat is ellátnak (tervezés, vízrajz, műszaki fejlesztés). A vízgazdálkodás egységének és sajátos vonásainak megfelelő kombinált „igazgatási" szervtípus, a vízügy gerince, az államigazgatásban nem arat osztatlan elismerést, ti. mint alakulat-típus. Általában a múltból fennmaradt ősi formának tekintik (aki egyáltalán ismeri), főleg két okból hívja ki a kritikát: „kilóg" az egységes - ez alatt mindig tanácsi értendő - igazgatásból, és különleges dekoncentrált szerv-típust konzervál államigazgatásunkban; komplex feladatköre olyan eltérő funkciókat foglal össze, mint a hatósági és gazdasági funkciók, és ráadásul még. a hatósági funkciót ..önmagával szemben is" gyakorolja. Nem szükséges ennek apológiájában itt belemenni. Elég egyetlen szempontra utalni: a természetföldrajzi térség által meghatározott vízgazdálkodásnak a térség-fejlesztés tervezésétől