Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Joó Ottó-Déri Lajos-Laki Ferenc: A Kis-Balaton védőrendszer építése

Vízügyi Közlemények, LXIX. évfolyam 1987. évi 3. füzet A KIS-BALATON VÉDŐRENDSZER ÉPÍTÉSE

1 DR. JOÓ OTTÓ

2, DÉRI LAJOS

3 és LAKI FERENC

4 A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava. Európa-szerte ismert üdülőterűlet. Magyarország éves idegenforgalmi bevételének egyharmadát a balatoni üdülőövezet adja. A tó vizének minősége a 70-es évektől jelentős mértékben elkezdett romlani. Az elvégzett kutatásokból (Botond et al. 1982, Somlyódy 1983 stb.) tudjuk: eutrofizálódott, javarészt a kívülről bejutó, medrében felhalmozódott - főleg foszfor és nitrogén tápanyagoktól. Ezekből szaporodik a hínár, később az algák tömege. Romlik a víz átlászósága. Kék színe megzöldül az algasejtek a-klorofill molekuláitól. Ha ezek mennyisége a 100-200 mg/m

3-t meghaladja, a víz poshadt, fürdésre alkalmatlan lesz. Ez ideig ily magas a-klorofill mennyiség a tó nyugati medencéjében az 1966., 1982., 1986. év egy-egy nyári hónapjában fordult elő. A Balatont érő foszfor- és nitrogénterheléseket, valamint az 1976., 78., 80., 82., 84. és 86. évi maximális a-klorofill értéket az 1. ábrán mutatjuk be. 1. A Kis-Balaton múltja A Kis-Balaton térsége ( 1. ábra) a mai Balaton nyugati végéhez kapcsolódó mocsárvidék. A Balaton vízszintjét ma a 80 m

3/s-os siófoki zsilippel 104,2-104,4 m В között tartják. Kétszáz éve - mint a történelmi időkben többször is - vízszintje a mai fölött volt 3-5 m-rel (Bendefy-V. Nagy 1969). A Kis-Balaton múltja a Balaton 19. századi vízszint süllyesztésével függ össze. 1822-ben a foki, 1847-ben a kiliti malom lebontásával a tó vízszintje 1,2+1,5 m-t csökkent. Ez kb. a tó mai szintjének felel meg. 1863-ban a siófoki zsilip üzembe helyezése és az ozorai malom elbontása további 1 m-es vízszintcsökkenéssel járt. így adódott a siófoki vízmérce 0 pontja, ami 103,42 m В. A közel 4 m-es vízszintsülylyesztés tette lehetővé a vasúti, közúti, vízi közlekedés biztonságát, a térség feltárását, betelepülését, idegenforgalmát, a hatalmas mocsarak lecsapolását. A Kis-Balaton kifejezést először egy 1805. évi térképen találjuk (NyDT VÍZIG 1976). A mai Balatonhídvégnél 1 km

2-nél kisebb területet („lik") jelöltek vele. 1833-tól ezt az elnevezést kiterjesztették a mai Balatonhídvég-Fenékpuszta közötti Zala szakasz bal parti árterére ( 1. ábra). 1863-tól itt megszűnt az állandó vízborítás, mert a 103,4 m В tóvízszint alacsonyabb lett, mint az itteni 103,8 m В körüli terep magassága. Csak a „zalavári és a vörsi víz" helyi mélyedések maradtak víz alatt. Területük 0,1-1 km

2. 1 A kézirat érkezett: 1987. I. 23. 2 Dr. Joó Olló oki. mérnök, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (NyDT VfZIG Szombathely) vízgazdálkodási fejlesztési osztályvezetője. 3 Déri Lajos oki. építőmérnök, az NyDT VfZIG termelésirányítója. 4 Laki Ferenc oki. építőmérnök, az NyDT VÍZIG termelési igazgatóhelyettese.