Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
2. füzet - Gayer József: Városi hidrológia Franciaországban
Városi hidrológia Franciaországban 261 A rendszer létrehozását négy tényező indokolta: - a kiöntések gyakoriságának növekedése; - a kedvezőtlen lejtésviszonyok (átlagos terepesés 1%«) és a kiterjedt nagyságú városi vízgyűjtőterület; - a magas népsűrűség (6000 fő/km 2, ami több mint másfélszerese a budapestinek) következtében fennálló nagy fedettség és a meglévő kapacitások bővítésének nehézsége; - a nyári záporok egyenlőtlen térbeli eloszlása, ami lehetőséget nyújt a meglévő kapacitás optimális kihasználására. A jelzőrendszer célkitűzése az alábbiakban foglalható össze: - optimális döntések meghozatala és végrehajtása segítségével az elöntések gyakoriságának csökkentése; - száraz időszakban a szennyvizek jobb kormányzása; - csapadékos időszakban a túlfolyó (és így tisztítás nélkül a befogadóba kerülő) vizek mennyiségének csökkentése; - a csatornahálózatban dolgozó, ellenőrzési és fenntartási munkákat végző munkások biztonságának növelése. Seine St Denis megye területén háromfajta tározótípust alkalmaznak: - felvízi tározó, kevés szabályozási lehetőséggel; - alvízi tározó, ami a csapadékos időszakban jó eredményeket ad a lebegtetett hordalék és a BOI 5,KOI csökkentése szempontjából, és emellett biztonsági célokat is szolgál; - közbenső tározók, szabályozószervekkel felszerelve, ami (a későbbiekben) lehetővé teszi a hálózat alsóbb részein kialakuló lefolyásszabályozást. Kifejlesztés alatt áll egy, a rendszer összetevőinek várható alakulását számba vevő modellhez kapcsolódó mozgékony program, melynek feladata lesz az alábbi három hidraulikai változó kölcsönhatásban álló kapcsolatának biztosítása: - A záportározók láncolatában, átlagosan 2-3 m mélységű tározás (változás). - Elöntésre érzékeny, lapos területeken, ahol az alvízi visszahatás jelentős, a csatorna vízszállító-kapacitása. - Elágazó és kiömlő műtárgyak. Jóllehet az elsődleges feladat az elöntések elleni védelem, a környezetvédelmi szempontok is érvényesülnek a program végrehajtása során. A távirányító rendszer rangsor szerinti felépítésű. Kiépítése után több mint 100 állomást fog tartalmazni. Ebből 70% mérő- és riasztójeleket fog továbbítani, míg 30% szabályozóberendezés lesz. 1983-84 folyamán 10 ilyen, az utóbbi csoportba tartozó állomást szereltek fel. A helyszíni méréseket ill azok kiértékelését az állomásokon telepített személyi számítógépek vezérlik, a központi nagyteljesítményű számítógép feladata a legkedvezőbb megoldások kidolgozása. A központi egység két kiegészítő rendszerből áll: - Távmérő és jelző rendszer vezérli a mérési szakaszokat, kezeli a kódolt üzeneteket a helyi állomások és a központ viszonylatában, az adatokat továbbítja az adatbankhoz, figyelmeztető- és vészjelzéseket továbbít, grafikus kijelzést alkalmaz és nyomtatást végez. Az ellenőrző logikai rendszer az alábbi kérdésekre keresi a választ: Mi lesz az alvízi hatása egy áramlásszabályozó tényleges helyzetének? Mi a szabályzók egymásrahatásának eredménye? Mi lesz a csatlakozó, de szabályozás alatt nem álló vízgyűjtőkön lehulló csapadék hatása?
