Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
2. füzet - Kardos Imre-Pálfai Imre-Török József: Geotermikus energiahasznosítás az Alsó-Tisza vidékén
230 Kardos /., Pálfai I. és Török J. értékes földterületek szabadulnak fel. A rövidebb bekötő vezeték miatt csökken a hőveszteség is. E megoldásnak egy továbbfejlesztett változata a Hódmezővásárhelyen megvalósuló kísérlet, amelyben a termelő-visszasajtoló kútpár összetett csövezéssel egy kúton belül épül meg. Az így készülő - két szintben megnyitott - bonyolult kialakítású termelő és visszasajtoló hévízkút drágább ugyan, mint egy normál kialakítású hévízkút, de jóval olcsóbb, mint az egy helyről ferdített, vele azonos feladatot teljesítő kútpár. Az utóbbi évek fokozódó hévízkitermelése következtében - mint láttuk - csökken a hévíztartó rétegek nyomása, s ezáltal a kutak szabad kifolyással kitermelhető vízhozama, ami maga után vonja a kifolyó víz hőmérsékletének a csökkenését is. Korábban a szükséges vízhozam elérésére új kutat fúrtak, de ennél gazdaságosabb megoldás, ha a kívánt vízhozamot az eredeti kútból szivattyús kitermeléssel nyerjük ki, amelynek technikai feltételei az utóbbi években megteremtődtek. A hasznosító berendezések egy részénél az alapvető probléma, hogy ma még nincsenek kialakítva a legjobb hatásfokú hőhasznosító berendezések, s különösen azok, amelyek speciálisan a hévízek esetén alkalmazhatók. Pl. a kommunális hasznosításnál a jelenleg általánosan alkalmazott egycsöves fűtési rendszernél energiatakarékossági szempontból előnyösebb a kétcsöves rendszer, bár beruházási költsége ez utóbbinak magasabb. A kétcsöves rendszer bevezetésének azonban szinte leküzdhetetlen akadályai vannak, mivel az a házgyári technológia megváltoztatását igényelné. A lakótelepek fűtését önállóan geotermikus energiával elátni nem gazdaságos, minden esetben gondoskodni kell hagyományos energiahordozóval táplált csúcskazánok beállításáról is. A hasznosító berendezések működtetésénél el kellene érni az igényekhez igazodó szabályozott energiafelhasználást, ennek azonban ma még nincsenek megteremtve a technikai feltételei (fordulatszám-szabályozóval ellátott szivattyúk, vízmérőberendezések, mikroprocesszorral vezérelt automatikák stb.). Mindenképpen el kell érni a kihasználás olyan fokát, hogy az elfolyó víz hőmérséklete minél alacsonyabb legyen (többlépcsős hasznosítás). A feltárt geotermikus energia kihasználásának növelése érdekében a közgazdasági szabályozás javítása, bizonyos mértékű változtatása is szükséges. Célszerű lenne a hévízzel gazdálkodó egységeket a kitermelt és a hasznosított energia arányát figyelembe vevő díjrendszerrel a kitermelt energia optimális hasznosítására ösztönözni. A használt hévizek elhelyezésének gazdaságosságáról nehéz általánosan érvényes szempontokat adni, mert a helyi körülmények döntően befolyásolják az egyes megoldási módok költségeit. Altalánosságban annyit lehet leszögezni, hogy a hévizek elvezetésére lehetőleg meglévő (azaz más célra létesített) műveket kell felhasználni, s csak végső soron kell új létesítményeket létrehozni. Ugyancsak a gazdaságosságot javítja, ha egyes üzemek nem egyedileg oldják meg az elvezetést és tározást, hanem egymással együttműködve elvezető rendszert hoznak létre. Az elvezető- és tározó művek méretezése szorosan összefügg azzal, hogy csak a valóban hasznosításra kerülő vízmennyiséget termeljék ki, így az elvezetendő vízmennyiség is kevesebb lesz. Számításaink szerint a használt hévizek elvezetésének fajlagos költsége - amennyiben a befogadó 5 km-re van - 1,50 Ft/m 3 körüli. A számításoknál 1,0 m 3/min vízhozamot, féléves folyamatos üzemet és 20 éves élettartamot tételeztünk fel, folyó áron számolva. Amennyiben tározót is kell építeni, az elvezetés költségei megkétszereződhetnek. A víztároló rétegekbe történő vízvisszasajtolás esetén a használt hévíz elhelyezésének fajlagos költsége - az eddigi kísérleti eredmények alapján - 6-7 Ft/m 3. Tehát ez a legdrágább elhelyezési mód, azonban ezeket a költségeket nem lehet teljes egészében az elhelyezés költségének tekinteni, miután elsődlegesen a rétegnyomás pótlását szolgálják.
