Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Pálfai Imre-Török József: Geotermikus energiahasznosítás az Alsó-Tisza vidékén

226 Kardos /., Pálfai I. és Török J. Az eddig megnyitott 27 db szénhidrogénre meddő fúrásból kiképzett hévízkút néhány kivételtől eltekintve - azt bizonyítja, hogy ezeknél mérsékeltebb eredményre lehet számítani, mint a közvetlenül hévízfeltáró kutaknál. Ez nyilvánvaló, hiszen a szénhidrogénkutatásnál a vízadó rétegeket nem részesítik olyan védelemben, mint a vízkutatásnál, s a kútfej, illetve szűrőszerkezet kialakítása sem lehet a legkedvezőbb. A kútmegnyitás viszonylag egyszerű, ha az a szénhidrogénkutatás szempontjából kivizsgált rétegeket lezáró védő cementdugó felett lehetséges. A megnyitás jóval munkaigényesebb és költségesebb, ha a cementdugót (vagy dugókat) át kell fúrni, vagy ha a homokmentes víztermelés érdekében belső szűrővel kell ellátni a hévízkutakat. A kevesebb munkát és kisebb szállítási távolságot igényelő kútkiképzések költsége 1-2 millió forint, de munka- és anyagigényesség esetén elérheti a 3-4 millió forintot is. Természetesen még ilyen összegek befektetése is gazdaságos a hévízforrás megteremtése érdekében, mert amellett, hogy a népgazdaság számára addig meddő beruházást üzembe helyez, egy új hévízkútnál jóval kevesebbe kerül (egy új, 2000 m-es hévízkút létesítési költsége kb. 10 millió forint). 2.6. A használt hévizek elhelyezése A hévízhasználat során számottevő vízveszteség nincs, a kitermelt teljes vízmennyiség elvezetéséről és elhelyezéséről gondoskodni kell (Pálfai-Török 1982). Elővízfolyásba 40 °C-nál magasabb hőmérsékletű víz nem bocsátható be, kivételes esetekben azonban a használt hévíz hőfokát tovább kell csökkenteni, amely legtöbször hűtőtó közbeiktatásával történik. Területünkön a lehűlt hévizek elhelyezése az alábbiak szerint oszlik meg: közvetlenül élővízfolyásba 2,8 millió m

3 közüzemi csatornahálózatba 2,3 millió m

3 belvízi csatornahálózatba 21,4 millió m

3 holtágba, tóba 2,0 millió m

3 hévíztározóba 3,0 millió m

3 felszín alatti rétegekbe 4,5 millió m

3 Összesen: 36,0 millió m

3 A hévizekkel felszínre kerülő összes oldott sómennyiség évente több mint 70 000 tonna, aminek zöme nátrium-hidrogénkarbonát. Ez jelentős vízminőségromlást okozhat, ha pl. az öntözővízbe kerül. A közvetlenül vagy közvetve a Tiszába vagy a Marosba vezetett lehűlt hévizek kimutatható vízminőségromlást nem okoznak, mert a hévízmennyiség elenyészően kicsiny a folyók vízhozamához képest. Számításba kell venni azonban, hogy pl. a Tisza a Körösökön át, illetve a felsőbb szakaszán is kap hévíz- és sóterhelést, aminek következtében kisvízi időszakokban - távlatilag - még a Tiszán is előfordulhat vízminőségromlás, vagyis a folyóvíz sótartalmának, s ezen belül Na%-ának túlzott növekedése. A közüzemi csatornahálózatba vezetett hévizek vízgazdálkodási problémát általában nem okoznak. A belvízcsatorna-hálózatba kerülő hévizek idézik elő a legtöbb gondot, mert egyes szakaszai öntözővizet is szállítanak, melynek minősége a bevezetett hévíz hatására öntözésre alkalmatlanná válhat. Az öntözőrendszerekbe közvetlenül 34 kút vize jut, amelyek közül a kurcai rendszerbe 25, a percsoraiba 1, az algyői öntözőrendszerbe 8 hévízkút lehűlt vizét vezetik be (ATV VÍZIG 1980). A belvízcsatornába jutó hévíz kellemetlen akkor is, ha nincs öntözéses hasznosításra igénybevéve. Egyrészt állandó vízfolyást okoz a csatornában, magas hőfokánál fogva elősegíti