Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlődése

A vízügyi jog fejlődése 167 dás elméletileg kifejtett és megalapozott közgazdasági értelmezése a vízgazdaságban, a hidroökonómia (Dégen 1972, 1974). A korlátozott mértékben rendelkezésre álló természeti kinccsel szükségszerűvé vált készletgazdálkodás és a társadalom vízzel kapcsolatos szükségletei nagy anyagi áldozatok ráfordításával lehetővé váló kielégítésének számbavétele valóságos közgazdasági elemet vittek be a korábban kizárólag műszaki operációkat jelentő vízgazdálkodás-fogalomba. Ezeket a részben időleges, részben azonban már távlati kihatású változásokat a VT rendszere nem érzékelte, a törvény nem módosult. Viszont nagyszámú, részint rövid életű, részben azonban maradandó külön joganyag közvetítette át az új elemeket a fejlődés 76 után következő szakaszába. Ezek közül nem egy ma is él és - témájában - megújuló szabályozásra tart számot. 2.3.2. A második szakaszban (1976-tól) a vízgazdálkodás közgazdasági tartalma és megítélése nem változott, viszont a követelmények megnövekedésével és a körülmények már említett megszigorodásával tevékenységének behatároltsága méginkább fokozódott, és az irányítás közgazdaságias felhangjai - ha lehet - még erősbödtek. A vízgazdálkodás mai - a további fejlődését alapjaiban meghatározó - konfliktusainak nagy része éppen erről a területről fakad; az igények és a lehetőségek lényeges eltéréséből s a „közgazdaságiság" túlsúlyából. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha a vízügyi jogfejlesztés mai törekvéseinek jelentős része is azoknak a szabályzóknak a - nagyobb működési lehetőségeket nyitó megújítására és kiterjesztésére irányul, amelyek a közfeladatok terheinek megosztására, az érdekeltekre való áthárítására, a vízgazdálkodás pótlólagos erőforrásainak a bővítésére nyújtanak jogalapot. A másik fő ága a közgazdasági irányú törekvéseknek a vízgazdálkodás sajátos viszonyainak az elismertetése és az ebből folyó szervezési, irányítási, költségfedezeti és egyéb gazdálkodási sajátosságok érvényesítése, illetőleg érvényesítésük elfogadtatása. 2.4. A vízügyi államigazgatási környezet kibontakozása A vízügyi jogfejlődés ösztönzőinek harmadik - végeredményben a legközvetlenebbül ható - forrása a vízügyi államigazgatás, pontosabban az ennek szervezet- és feladatrendszerében, valamint működésében végbemenő változások. 1966-tól kezdve az általános államigazgatási hatások sem eredendően jogi jellegűek, hanem főként az új gazdaságirányítási rendszer általános közigazgatási vetületeiként csapódtak le, kivált a vízgazdálkodásban, mint népgazdasági tartalmú ágazatban. Egyébként az általános államigazgatás - mennyiségileg - viszonylag a legkevesebb formáló hatást sugározta ki az egyes szakágazatok felé. Az államigazgatás a 60/70-es évek fordulójáig következetesen és folyamatosan végbevitt kodifikálások után megállapodott, intézményei kialakultak, a gyakorlatban „bejáródtak", és a legutóbbi időkig változatlanok maradtak. Jelentősebb új elemek az államigazgatásban is főként a gazdasági mechanizmus megváltoztatásával - a gazdaságirányításban - bekövetkezett új helyzet által megkövetelt intézmények voltak. Sőt, tulajdonképpen minden jelentősebb közigazgatási lépést a gazdasági érdekkör időközi alakulásai határoztak meg. 2.4.1. A VT utáni első időszakban, főként annak második felétől a legjelentősebb fejlesztő ösztönzés a vízügyi igazgatásban is a gazdaság területéről eredt: a vízgazdálkodás népgazdasági ágazattá válása. Ez a gazdaság-szervezési tevékenység befejezte, helye-