Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlődése

A vízügyi jog fejlődése 165 feltárása és használatuk biztosítása, a használatok ártalmaitól való megóvása, a társadalom javainak a vizek kártételeitől való megvédése csoportérdekeken felül áll, ezek megvalósítása tehát nem bízható az egyes érdekeltségekre, nem utalható elkülönülő érdekű társadalmi csoportokhoz, hanem gondozásuk az egész társadalmat képviselő szervezet feladata. Ezért a vízviszonyokat befoglaló térségek e célokból való műszaki berendezése, a társadalom vízzel kapcsolatos szükségleteinek biztosítása egyrészt - a vízviszonyok természetének megfelelően - csak a tervszerű és egységes beavatkozásokkal történhet, másrészt csak össztársadalmi tulajdonban álló és ekként felhasznált „közcélú" létesítményekkel vihető végbe. Ezt az össztársadalmi érdekű és a természeti viszonyokon alapuló szakmai egységet alkotó társadalmi feladatot ezért - ez a közfeladat fogalmának a másik értelmezése - az állam a saját közvetlen „állami" feladatának tekinti, és az erre a célra létrehozott szervezeteivel maga látja el, illetőleg irányítja, az ezzel kapcsolatban keletkező társadalmi viszonyokat pedig az egyetemes vízgazdálkodási közérdekkel összhangban, jogilag szabályozza és közhatalmi eszközökkel rendezi. Ezzel a munkamegosztással egyben a társadalom vízgazdálkodási szükségleteinek kielégítéséből ki vannak iktatva azok a gazdasági hatások és érdekviszonyok, amelyek más „piacképes" társadalmi feladatok ellátását tipikusan mozgatják (pl. a hasznot mérlegelő egyéni kezdeményezés, a piaci kereslet-kínálati hatások, az árucsere-kapcsolatok, értékviszonyok stb.). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az állam ne használna fel vízgazdálkodási célokra is - többek között - például vállalati típusú szervezeteket is, és ezeknél, vagy másoknál is, ne alkalmazna - feladatkörükkel összhangba hozható - olyan gazdasági eszközöket és módszereket, amelyek a gazdasági forgalomban részt vevő szervekre általában jellemzőek. A lényeg azonban az, hogy ezek az „általános" megoldások, csakis a „különleges" feladat ellátásának előmozdítására szolgálhatnak, de maga a feladat végrehajtása ezektől nem tehető függővé. 1 A vízgazdálkodás közfeladat-jellegétől különböző kérdés az, miként biztosítja a népgazdaság ezek végrehajtásának a költségszükségletét. Nevezetesen az, hogy mennyit visel ezekből a költségekből központilag maga az állam, a költségvetéséből, illetőleg a központi beruházási forrásokból, és mennyit hárít át a vízgazdálkodás szolgáltatásaiban közvetlenül érdekelt alanyokra, akár az állampolgárokra, akár a közvagyont működtető különféle gazdálkodó szervezetekre. Míg a közfeladat-jelleg - a modern államokban, kivált pedig a szocialista államokban - a vízgazdálkodás közcéljából és természeti adottságaiból egyértelműen következő adottság -, addig a költségek viselésének a módja történetileg változó, a mindenkori közgazdasági helyzetmegítélés tárgya, és az érvényes gazdaságpolitikai koncepciónak megfelelően alakuló elhatározás. Mivel a költségek két formában merülnek fel, a költségmegosztásnak is két területe van: - a közcélú létesítmények építése-megvalósítása - közgazdaságilag a „fejlesztés" - költségeinek a (részleges) áthárítása, illetőleg az infrastruktúra-fejlesztés költségviselési rendjén belül a vízgazdálkodási infrastruktúra kifejlesztését lehetővé tevő források kialakítása; és - az üzemeltetés, tehát a vízgazdálkodási előnyök szolgáltatásával felmerülő költségek részleges vagy teljes megtéríttetése, a vízgazdálkodási díjrendszer kialakítása. A vízgazdálkodás közgazdasági kérdései tehát úgy merülnek fel, hogy - mennyiben érvényesülnek a vízgazdálkodási közfeladatokat ellátó szervezeteknél, elsősorban a vállalatoknál - természetesen a vízgazdálkodás sajátosságaival összhangban - az adott gazdasági mechanizmus (a tervezés, a gazdasági szabályozás és az intézményi rendszer, ideértve a központi gazdaságirányítást is) általános módszerei, illetőleg mennyiben igényel kivételeket ezek alól az általános szabályok alól, természetesen a sajátos adottságai miatt, a vízgazdálkodás „gazdasága", másrészt