Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
2. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlődése
A vízügyi jog fejlődése 153 jelentett, s töretlenül gyorsuló, szélesbedő fejlődését indította meg és mozdította elő. „A népgazdaság szocialista átalakulása során végbement alapvető változások, az ipari termelés fejlődése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a lakosság kulturális igényeinek és szükségleteinek növekedése egyre nagyobb követelményeket támasztanak a vízigények kielégítésével és a vizek kártételei elleni védekezéssel - a vízgazdálkodással - szemben is", - állapította meg bevezetőül a jogfejlesztés alapjairól a törvény miniszteri indoklása. Ez volt tehát az a társadalmi-gazdasági fejlődési vonal és a kialakult helyzet, amely az 1960-as évek első harmadában meghatározóvá vált a vízügyi jog kodifikációja számára, és egyben - tegyük hozzá - olyan alapokat vetett, amelyek fő irányzataikban mind a mai napig folyamatosan irányító és meghatározó tartalma a vízügyi jog működésének és fejlődésének. Hasonlóan határozott jegyeket ismerhetünk fel államéletünket illetően is, a VT előtti, a vízügyi jog kodifikálását előkészítő és megalapozó fejlődési korszakban. Mindenekelőtt az államhatalom és az állam jellegét kell említeni. A népi demokrácia 1948-cal - a fordulat évével - új szakaszába lépett, amely máig érvényes meghatározó politikai, államjogi alapvonásait teremtette meg államunknak. „Népi demokráciánk fejlődésének második szakasza a proletárdiktatúra, a szocialista forradalom szakasza. Szocialista államunk kiépült, a termelőeszközök zöme társadalmi tulajdonba került, és ez megnyitotta az utat jogunknak egyben szükségszerűvé is vált szocialista fejlődése előtt (Eörsi 1955). Ennek a szakasznak az egyik első nagyjelentőségű tette az alkotmány létrehozása (1949) volt, amely az új államhatalom, az új társadalmi rend és állami szervezet alapintézményeinek ünnepélyes okmánya. Nekünk ezen felül is emlékezetes, mivel alaptörvénybe iktatta a „vizek" össznépi állami tulajdonát, ami a korábbi jogfejlődés gyakorlatában már amúgy is törvénnyé szilárdult. A második nagyjelentőségű lépés, hogy 1954 után az akkor „új szakasz politikájának" nevezett megújult állam- és gadaságpolitikai irányvonal nyomán kezdetét vette az a jogpolitikai korszak, amelynek - a jogalkalmazás törvényességének megszilárdítása mellett - fő tartalma az átfogó jellegű, alapvető elvi értékű, formában és tartalomban egyaránt szocialista típusú jogalkotások előkészítése és törvényhozási úton történő megvalósítása lett. E közel másfél évtizedes folyamat egyik első termékeként az 1959-ben létrehozott polgári törvénykönyv jelentkezett. Amellett, hogy e nemben hazánkban az első, számunkra azért is nevezetes, mivel - a szocialista polgári tulajdonjog koncepciója felől közelítve - szabályozta a „vizek" össznépi, állami tulajdonjogát, míg a víztulajdonnal való rendelkezés és annak hasznosítása szabályait a polgári jogból kikülönülő jogterületre utalta, s ezzel - korábbi vízjogi hagyományainkat követve vagy inkább megújítva - a „vízjog"-nak a közigazgatási jogterületre tartozása mellett foglalt állást. Az államigazgatási jogi kodifikáció némileg késett. Csak a 60-as évek elején indult meg és a 70-es évek első harmadában zárult. Ezt a folyamatot a törvény miniszteri indoklása ekként jellemzi: „A szocialista jogalkotás az alkotmánynak mint jogunk újjáépítése első nagy dokumentumának életbelépése óta sorra hozza létre az egyes jogterületeket átfogóan szabályozó törvényeket. A polgári jogi és a büntetőjogi kódexek megalkotását követően rendre megtörtént az egyes népgazdasági ágazatok területeinek alapvető szabályozása is, életbe lépett a bányatörvény, az energiatörvény, az erdőtörvény, az úttörvény, a postatörvény stb. Szocialista jogrendünk rendszeres kiépítésének ebbe a sorozatába illeszkedik bele a vízügyi törvény javaslata is". Ez a sorozat azután folytatódott más „rokon-törvényekkel" (mint pl. az építésügyi törvény, a vasúttörvény, egészségügyi törvény stb.), amelyek napjainkig az államigazgatási jog alaptörvényei, ágazati keret-jogszabályai, jogi alrendszerei, és több-kevesebb módosítással, alapvetően azonban eredeti formájukban fennmaradva, feltehetőleg a 80-as évtized vége felé érnek meg felülvizsgálatra.
