Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlődése

154 Bényey Zoltán 1.2. A vízgazdálkodási és vízügyi igazgatási alapok A vízgazdálkodást, amely - mint az általános társadalmi-gazdasági alapokat nyomon követő sajátos társadalmi-gazdasági feladatkör és mint a vízügyi jog kifejlesztését ösztönző társadalmi viszonyok foglalata - a hatvanas évek közepére kifejlődött és a VT alapjául és tárgyául készen állott, a legrövidebben és leginkább sokatmondóan az integrálódás fogalmával jellemezhetjük. A felszabaduláskor átvett, helyesebben inkább folytatott nagy múltú, hagyományos magyar vízgazdálkodás 1948-tól fokozatosan átalakult. „Ebben az időszakban fejlődött a korábban elszigetelt, helyi érdekek által befolyásolt vízépítési tevékenység a felismert természeti törvények és a társadalmi-gazdasági fejlődés törvényszerűségeinek egységes szemléletén és tudatos felhasználásán alapuló, a szó igazi értelmében vett vízgazdálkodássá" (Dégen 1959). Ez a változás, vagy inkább egy új jelenség létrejötte, részint a tevékenység tartalmában és viszonyaiban következett be, abban, hogy a vízgazdálkodás egyes ágazatai szakmai egységgé forrottak össze; részint abban jelölhető meg, hogy a társadalom vízgazdálkodási tevékenységeinek ellátása szervezetszerűvé vált, állami feladat-egységgé szerveződött. A vízgazdálkodás időben első - szervezetszerű - integrálódása igen korán, tulajdonképpen már 1948-ban megtörtént, a „vízügyek államosításával". Ez az aktus valójában nem a szónak az állami tulajdonba vételt jelentő értelmében volt államosítás, hanem a már ekkor egységesnek tekintett vízgazdálkodási feladatkörön alapuló vízügyi feladat és vízügyi szakigazgatás létrehozatalának tette volt, a vízgazdálkodás jelentőségének és lényegének - igen korai - felismerése és elismerése következtében. E felismerés nyomán megindult szervezetfejlődés azonban az 1951-1953 közötti szervezési tévutakon hamar kátyúba jutott, s a vízgazdálkodás visszafejlődése következett be. Ebben a hanyatló korszakban egyedül a felszabadulás előtti vízjog novellizálása (a 2/1952. [I. 8.] MT rend.) hozott maradandót, a VT által is értékesíthető terméket. A vízgazdálkodás fejlődéséről, egyáltalán a korszerű vízgazdálkodás kialakulásáról, csak 1953 októberétől, az egységes, központosán irányított és sajátos szakmai szervezetekre felépített vízügyi szakigazgatás létrejöttétől beszélhetünk. Ennek keretében kiépült a vízügyi szervezet, ezen belül létrejöttek a vízgazdálkodás térségi, természetföldrajzi egységeiben működő, összetett feladat- és hatáskörű vízügyi szervek (a vízügyi igazgatóságok), továbbá más egyéb, a szakfeladat jellege szerint differenciált vízügyi szervek; másrészt ennek a szakigazgatásnak a feladatrendszerében integrálódott az egységes, új típusú, korszerű vízgazdálkodás mint állami feladat. Kezdetben a vízgazdálkodás irányítása és ellátása erőteljesen központosított volt. Ennek megfelelően minden feladat központi állami költségvetési eszközökből valósult meg. Ennek oka - a fejlődés kezdő lépéseivel velejáró központias szemléletmód mellett - főként az volt, hogy 1953-ban a vízgazdálkodási feladatok teljes egysége még nem alakult ki. Ez csak 1957ben következett be, amikor a helyi vízgazdálkodási feladatokkal (a települési vízellátással és csatornázással, valamint a helyi vízkárelhárítással) teljessé vált a vízügyi feladatkör. Ez a kiegészülés és beteljesedés érlelte meg annak felismerését, hogy szükség van a helyi feladatok elkülönült kezelésére részint a tanácsi szakigazgatás vízügyi feladatokkal való megbízására, részint az érdekeltek bevonására is. Ez a szemléletváltozás hozta meg - a mai közgazdasági megfontolásokat éppen 25 évvel megelőzve - a helyi vízgazdálkodási közfeladatok költségmegosztásának, az érdekelti teherátvállalásnak fedezeti rendszerét is. E helyi feladatoknak a szervezeti alapja egyfelől a tanácsi szakigazgatás lett, melynek szervei ekkor még, a második tanácstörvény (1954. évi X. tv.) idején, lényegében a központi szervek (minisztériumok) helyi igazgatási egységeiként, kettős alárendeltség alatt működtek; másrészt a vízgazdálkodási társulatok, amelyek a vízügyi közfeladatokat az érdekeltségi hozzájárulás önálló demokratikus