Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
2. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlődése
152 Bényey Zoltán Milyen volt ezen alakító-módosító hatások közepette jogunk alkalmazásra kész rugalmassága, befogadóképessége, a külső indításokra való válaszadása és alkalmazhatósága, röviden, hogyan töltötte be ebben az időszakban szolgálati szerepét. 1. A vízügyi jog kialakulásának alapjai 1.1. Az általános társadalmi-gazdasági és államigazgatási alapok Történelmünknek abban a szakaszában, amelyben a vízügyi törvény előkészítésének munkálatai megkezdődtek, s amelyben a törvény létrejött (1963/64), a társadalmi-gazdasági alap viszonyai, a jogalkotás külső körülményei a következő vonásokkal jellemezhetők. Az ország társadalmi rendje, gazdaságának élete a szocializmus építésének előrehaladott, sok nehézség leküzdésével megszilárdult és nagy távlatokat feltáró továbbfejlesztésének szakaszába jutott. A népi demokratikus államrendszer kiépült, átmeneti válságos időszak után a népi államhatalom megszilárdult, az állami szervezet és működés szocialista alapjai és intézményei kiépültek, s az állami élet a jövőt építő fejlesztés szakaszában munkálkodott, aminek egyik fontos jelzője éppen az, hogy megkezdődött és javában folyt az egyes államigazgatási területek átfogó kodifikációja. A nagy múltú, hagyományos magyar vízimérnöki tevékenység szerkezeti átrendeződése már végbement, a korszerű vízgazdálkodás immár közel egy évtizedes fejlődéssel maga mögött, erre az időre viszonylag magas fejlettségre jutott, s ugyancsak éppen az első évtizedét töltötte be az egységes vízügyi szakigazgatás, nem kevés szervezeti és működési eredménnyel jelzett utat bejárva addig. Ezek a környezeti tényezők szolgáltatták az „anyagi alapokat" a VT létrejöttéhez, teremtették meg az egységes vízügyi jog kiépítésének általános társadalmi-gazdasági és sajátos vízgazdálkodási, vízügyi szervezeti-működési feltételeit, határozták meg a jogilag értékelendő társadalmi viszonyok tartalmát. „Amint a szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok kibontakozásával megnyíltak a korszerű vízgazdálkodás távlatai, ugyanakkor létrejött az ezzel összefüggő jogviszonyok szocialista jogelvek szerint történő szabályozásának a szükségessége és egyben a lehetősége is" állapítja meg a VT miniszteri indoklása. A VT létrejöttét közvetlenül megelőző időben (1962) állapította meg az MSZMP VIII. kongresszusa, hogy a „mezőgazdaság szocialista átszervezésével az egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A magyar nép új történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett" (MSZMP 1973/1). Ez a történelmi korszak, s annak imént említett záró akkordja a vízgazdálkodás számára is korszakteremtő volt. Az 1948-62 közötti fejlődési folyamatok - az ipar, a mezőgazdaság és a lakossági ellátás terén - egyértelműen az infrastruktúra fejlesztését helyezték előtérbe, miközben a vízgazdálkodás jelentőségét, népgazdaságon belüli súlyarányát és a teljesítményei iránti követelményeket folyvást növelték. Ez a küzdelmes másfél évtized nehézségekben bővelkedő, bizonyos torzulásoktól sem mentes, sőt válságos időszakokat is magában foglaló szakasza történelmünknek, de bizonyos, hogy a vízgazdálkodás számára egyértelműen új alapokat, távlatokat és követelményeket