Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
1. füzet - Stelczer Károly: Száz éve alapították a vízrajzi osztályt
14 Stelczer Károly A vízügyi szolgálat részéről, szintén még 1881-ben, Dolecskó Mihály folyammérnök szállt síkra, egy „hydrographiai intézet" felállítása érdekében. A gyakorlati szakember érvelését érdemes felidézni. „Klimatikai szélsőségekben gazdag hazánk valamennyi folyója és azok öblözete hydrographiai tekintetben még ma is oly annyira terra incognita, hogy egyik-másik völgyelet csapadéki, hóolvadási abnormitásának hatását még a kérdéses völgyeletre sem, annál kevésbé a fő befogadó folyóra vagyunk képesek meghatározni... nem ismerjük a folyók vízmennyiségét és hordalékos tömegeit... Mindezen adatok mily fontos szerepet játszanak, a folyók szabályozásánál, ármentesítések alkalmából... hidak nyílás nagyságának meghatározásánál... a csatorna keresztszelvény méreteinek megállapításánál. .. öntöző víznek számbavételénél - csak az tudja megítélni, kinek ily megoldásokat a sötétben tapogatva kellett és kell végrehajtani.'" (Dolecskó 1881.) A több oldalról jövő sürgetés eredményezte, hogy Ordódy Pál közmunka és közlekedési miniszter 1882. február 13-án előterjesztést tett a képviselőháznak, mely szerint „a Tisza és mellékfolyóinak hydrographiai fölvétele czéljából központi hydrographiai hivatal" állíttassék fel évi 200 000 forint költséggel (Országgyűlés Képviselőházának Irományai 164. szám 1882). Az Országos ülés az előterjesztést 1882. február 14-én „előzetes tárgyalás végett a pénzügyi és közlekedésügyi bizottsághoz" utasította és ezzel az ügy lekerült a napirendről. Két lelkes szakember, Hermann Ottó a nagy természettudós, országgyűlési képviselő és Péch József, a kiváló hirdológus, minden erejüket latba vetve harcoltak a hydrographiai intézet létrehozása érdekében. Hermann Ottó az Országgyűlés 1884. március 14-i ülésén újból, éles hangon vetette fel a hydrographiai intézet létesítését. „A t. miniszter úr a múltkor azt méltóztatott nekem mondani, hogy igaz, jó volna egy hydrographiai intézet, de annak adatai csak 20-25 év múlva hajtanának hasznot; és ebből merített érvet a t. miniszter úr arra, hogy ez az intézet nem szükséges. Felfogásom szerint, t. Ház az, hogyha valami csak 20-25 év múlva hozza meg a hasznot, azt inkább csináljuk meg ma, mint holnap (Úgy van! a szélső balon), mert egy nap is nyereség e haszonvételre nézve". (Országgyűlés Képviselőházának naplója XVI. kötet 328. szám 1884). Péch József pedig a Mérnök és Építész Egylet Közlönyeinek hasábjain (Péch 1884) rendkívül éles hangon szállt síkra az önálló központi tudományos intézet létesítése mellett: „Amit nem ismerünk minden oldalról, minden részleteiben annak nem is vagyunk képesek hiányait okszerűen pótolni, ferdeségeit alaposan megszüntetni és fejlődését célszerű irányba vezetni. Akiknek fogalmai a folyók szabályozásáról még annyira sincsenek megtisztulva, hogy nem képes belátni, hogy a szabályozás alá vett folyó tulajdonságainak ismerete nélkül lehetetlen azt ésszerűen és a biztos siker reményével szabályozni... az olyan egyén szellemi világának felderítésére valóban hasztalan az időt vesztegetni; és könnyebb ellenvetéseit hallgatagon eltűrni, mint a józan ész hiányának constatálása felett kétségbe esni." (Péch 1884). A hydrographiai intézet létesítése körüli vita és ezzel együtt a huzavona lényege az volt, hogy vagy csak egy egész kis létszámú, nem önálló intézetet hoznak létre, amely az adatokat (vízállás, mederfelvétel) csak rendezi és legfeljebb feldolgozza, vagy egy széles adatgyűjtő hálózatot üzemeltető önálló kutatóintézet létesüljön, amely a jelenségek közötti kapcsolatokat is feltárja és a várható, elsősorban árvízi, eseményeket előrejelzi. A nemes ügyért való szívós küzdelem, az előrehaladásért latba vetett akaraterő mindig meghozza az eredményt.
