Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

120 Almássy Endre 2. A veszélyeztetettség és a károsodás A felszín alatti vizet veszélyeztető szennyezőforrásokat a következőképpen osztályozzák. Súlyos károsodást okozhatnak: az ipari hulladék lerakóhelyek, a települési hulladékelhelyezés és a veszélyes anyagokat tartalmazó, terep alatti tartályok. Közepes mértékű károsodást okozhatnak: a szennyvízelhelyezés kutakban, a peszticidek, tápanyag-visszapótló szerek és a települési szennyvíz-szikkasztás. Kisebb károsodást okozhatnak: a szennyvíztisztító telepek, a sós víz behatolása és az útsózás. A legfontosabb szennyezőanyagok: - az etilén dibromid (diklorid, benzén, toluén, ólom); - a szerves oldószerek (TCE, TCA, benzén); - a nehézfémek; - szervetlen kemikáliák (ammónia, cianid); - szerves kemikáliák (PCB, PBB); - DBCP, EDB, aldicarb és más peszticidek; - patogén anyagok és nitrátok. Egy becslés szerint ma 61 ezer kemikália van piacon; számuk évente több százzal növekszik. A terepen kialakított veszélyes hulladék lerakóhelyek számát 61 ezerre becsülik és mintegy 181 ezer lehet az egyéb hulladék lerakóhelyek száma. Az említetteknek csupán mintegy 7%-a ítélhető olyannak, hogy nem veszélyezteti a felszín alatti vizeket. Egyes körzetekben a települési szennyvizek szikkasztása a legfontosabb veszélyeztetés. Mintegy 20 millió háztartás szennyvizét helyezik el ezen a módon (0,23 m

3/d fejenkénti mennyiséggel számolva, az így elhelyezett szennyvíz mennyiségét 16 millió m

3/d-ra becsülik). A szennyvízszikkasztás fő károsító hatásának azt tartják, hogy az patogén anyagokat és nitrátot juttat a vízbe, újabban azonban növekszik a szerves tisztítóanyagok mennyisége is. Mintegy 1,5-2,0 millió terep alatti tartályban tárolnak üzemanyagot. A tartályok túlnyomó többsége acélból készült. A szivárgó tartályok számát 75-100 ezerre becsülik. A szám főként statisztikai számításból származik, csak kevés helyszíni mérést végeztek. Az ilyen tartályok közül kb. 1 millió 16 évesnél idősebb. Az acéltartályok 40%-a töltőállomásoknál van, ezek 40%-a a nagyobb olajtársaságok tulajdona. A legutóbbi időkig úgy gondolták, hogy a felszín alatti víz nem szennyezhető, mert a fedőképződmények minden szennyezőanyagot kiküszöbölnek. Az USA-ban is tudomásul kellett azonban venni, hogy ez nincs így. A különböző szennyezőanyagok különböző mértékben elérhetik a felszín alatti vizeket is, azok lassabb mozgása miatt ott feldúsulhatnak és koncentrációjuk nagyságrenddel meghaladhatja a felszíni vizekben megszokottat. Ezenfelül az ilyen vízből a szennyezőanyag általában nem távolítható el. Kevés esetben kísérelték meg az elszennyeződött felszín alatti víz rehabilitációját, kőolajszennyezés esetében ez legfeljebb 50-60%-ban volt eredményes. Eddig mintegy 8 ezer kutat helyeztek üzemen kívül a víz súlyos károsodása miatt. Valószínű, hogy a ténylegesen kikapcsolt kutak száma ennél nagyobb, mert nem mindegyiket jelentették be. A 10 000-nél több lakost kiszolgáló vízművek egyharmadában mutattak ki emberi tevékenységből származó szennyezőanyagot a vízben. Ezek mintegy 3%-ánál a szennyezőanyag-koncentráció meghaladja az ivóvízre megengedett határértéket.