Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
2. füzet - Dvornicsenkó János: A vízrajzi információrendszer adatbázisának rendezési és kódolási kérdései
A vízrajzi információrendszer adatbázisának rendszerezési és kódolási kérdései 195 - A vízrajzi adatgyűjtő állomások esetén a nyilvántartási és tájékoztatási feladatok ellátásához az eddigi évszázados gyakorlattól eltérően a kódrendszer tárolási funkcióját kell előtérbe helyezni. - Tekintettel kell lenni arra, hogy egy állomás több adatfajtákra vonatkozó észlelést is folytathat, továbbá hogy üzemi állomásból törzsállomássá válhat és viszont. - Állomásonként, adatfajtáktól függően állandó törzsadatok is léteznek, technikai (név, koordináták stb.) és területi jellegű (vízgyűjtő, közigazgatási egység) formában. - Területi, de nem (csak) vízrajzi jellegű törzsadatok esetén alkalmazkodni kell a más szervezetek (pl. KSH) által kiadott és országosan érvényes kódrendszerekhez, szervekhez. - Lehetővé kell tenni, hogy a már kialakult és gyakorlatban használt kódrendszereket a továbbiakban is alkalmazni lehessen. - Az állomásokat tetszőleges szempontok szerint csoportosítani lehessen. A feladat megoldása úgy tűnik a legésszerűbbnek, ha a vízrajzi észlelőhálózat állomásai a KVA-ban egy - karbantartási szempontból legmegfelelőbb - sorszám jellegű, jelentés nélküli azonosító számot kapnak. Ez a szám egyértelműen meghatározza az állomást, minden jellemzőjével együtt. Az adatfajták is hasonló azonosító számot kapnak (VITUKI 1985/a), így az állomásszámmal együtt egyértelműen meghatározzák a KVA-ban tárolt adatsorokat. Tehát az így képződő kódszám: - változtatásnak egyáltalán nincs kitéve, - egyértelműen azonosítja a tárolt adatsorokat az egységes vízrajzi információrendszerben és a KVA-ban (ha csak az állomásazonosító számot ismerjük, akkor már az állomásról és annak adatairól minden szükséges információ felé nyitva áll az út!), - valóban biztosítja az információrendszer egységességét, - a szükséges csoportosítások (beleértve a szakterületi, adatfajtánként változó formájú és tartalmú kódszámokat is!) a gyakorlati munkában természetes módon használhatók és ezek mellett csak akkor kell az új kódszámot feltüntetni, ha az adatforgalom végállomása a KVA; - az állomáskódszámhoz (opcionálisan) hozzáilleszthető csoportosítások kódjai lehetővé teszik az adatbázisban való legkülönbözőbb szelekciók és azok kombinációinak elvégzését (ha úgy tetszik, tartalomjegyzék vagy névmutató készítését). Az állomásazonosító kódba és az adatfajta kódba azért nem célszerű „beszélő" szám elemet beépíteni, mert ha ez az elem valamilyen oknál fogva megváltozik, akkor az azonosító a funkcióját nem képes ellátni. Megjegyzendő továbbá, hogy az olyan jellegű vízrajzi adatokra (pl. mederfelvételek), melyek állomással nem azonosíthatók, a fent leírt koncepció nem alkalmazható. IRODALOM VITUKI: A vízrajzi kódrendszer adatfajtákra vonatkozó elemének megtervezése. (VITUKI témajelentés; témaszám: 7611/1/252.04. B; Felelős: Dr. Dvornicsenkó János, kézirat) Budapest 1985/a. VITUKI: Az országos vízrajzi adattár korszerűsítése. (VITUKI témajelentés, témaszám: 7611/1/25-2.05; Felelős: Dr. Dvornicsenkó János, kézirat) Budapest 1985/b. VITUKI: A vízrajzi törzsállomások jegyzéke és központi jelzőszámai. (Kézirat.) Budapest 1985/c. VITUKI: A Magyar Vízrajzi Szolgáíat százévi adatanyaga, az 1985. évi vízrajzi évkönyv melléklete. Budapest 1977. * * *
