Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

4. füzet - Petrasovits Imre-Szalai György: A mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztését megalapozó előrejelzés

A mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztését megalapozó előrejelzés 461 A dombvidék harmadik kategóriájában a nagyobb lejtésű (>12%) területeken a termesztésből eleve kizártuk a rossz talajvédő hatású kapásnövényeket. A szántóföldi növénycsoportok közül itt csupán az őszibúzával és lucernával számoltunk, emellett a gyümölcstermesztés lehetőségét vettük figyelembe az alma növénycsoporttal. A területi adatok (őszibúza: 8857 km

2, lucerna: 1063 km

2, gyümölcs: 441 km

2) szerint itt is az előbbiekhez hasonló megállapítást tehetjük: ezeken a területeken a szóbanforgó növények termesztése vízrendezés, ill. melioráció nélkül nem folytatható. E terület reális nagyságrendjére az előző, globális értékelés keretében (az erdőterületek levonásával) adtunk használható adatot. 6. A várható változások főbb irányai A mezőgazdasági vízgazdálkodási előrejelzések készítése és értelmezése elválaszthatatlan az adott területek földhasználati előrejelzésétől. Ez utóbbival viszont ma még nem rendelkezünk sem üzemi, sem országos méretben. A vízgazdálkodás és a földhasználat közötti sajátos kölcsönhatást az alábbi kérdéskörökben lehetne és kellene vizsgálni: - A földhasználati-termelési célok főbb típusai, - A föld- és vízhasználatot befolyásoló fontosabb tényezők lehetséges változásának mértéke (mennyiség-minőség), - A vízgazdálkodás lehetséges szerepe a földhasználati céloktól függően. A földhasználati -termelési célok főbb típusai a mezőgazdaságban a következők lehetnek: - élelmiszeripari - takarmányozási - takarmányipari - bioipari (nyersanyagok és alapanyagok előállítása), energiatermelési (alkohol) - vízbázis kialakítási - fenntartási. Ezek a földhasználati termelési célok és azok fontosabb típusai a magyar mezőgazdaságban lényegében már ma megvannak. Legáltalánosabb az élelmiszer- és takarmánybázis növelésével kapcsolatos földhasználati célok ismerete és megvalósítása. A jövőbeli gyors és radikális változások lehetőségeire felkészülő földhasználat az adaptív mezőgazdaság alapja. Szükséges hangsúlyozni, hogy az adaptív földhasználat és általában a körülményekhez gyorsan alkalmazkodni tudó mezőgazdasági termelés nemcsak a várható negatív hatások elkerülésére, kivédésére, csökkentésére való felkészülésből áll. Az eddigieknél tudatosabban, előrelátóbban szükséges foglalkozni a különböző természeti és társadalmi-gazdasági változások pozitív, offenzív jellegű megválaszolásának lehetőségeivel, tehát a lehetséges változások előnyös lehetőségének mibenlétével és azok kihasználtságának lehetőségeivel. A földhasználatra főleg a következő ökológiai változások lehetnek hatással: a klíma, a talaj, és a vízháztartási helyzet. A klíma, a makro- és mezoklíma változás lehetőségével - hasonlóan a WMO keretében folyó munkához -, Magyarországon is indokolt az eddigieknél elmélyültebben és sokoldalúbban foglalkozni. A szakmai és társadalmi köztudatban leginkább előrehaladott talajaink kedvezőtlen irányú megváltozásának felismerése. A változások legtipikusabb formái: a talajok elsavanyodása, a talajszerkezet leromlása, a defláció és hatásai, és az erózió következményei. A mezőgazdasági növénytermelés alapvető műveleti egységén, a táblán folyó vízháztartási jelenségek átfogó és behatóbb kutatása, megismerése és szabályozási lehetőségeinek feltárása csak az utóbbi évtizedekben került előtérbe. A víz meghatározó szerepét ökológiai szempontból a termesztett, vagy termeszteni