Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
3. füzet - Hamvas Ferenc: Üledékes talajon épülő, földanyagú völgyzárógátak ellenőrzése
Üledékes talajún épülő, földanyagú völgyzárógátak ellenőrzésé 367 mérésére alkalmas módon építjük meg. Az alappontok esetleges sajátmozgásának vizsgálatára 3-3 ellenőrző pontot létesítünk, a vízszintes értelmű mozgások tájékozó irányait pedig telepített objektumok irányzása adja meg (Hamvas 1973). A vízszintes értelmű elmozdulásokat egyenesreméréssel, vagy egyenesremérés és az előremetszés módszerének kombinálásával határozzuk meg. Mivel a mérések során ± 1-1,5 mm pontosságot kívánunk elérni, fontos, hogy a mérés pontosságát befolyásoló valamennyi tényezőt számításba vegyük, a kedvezőtlen hatásokat kiküszöböljük. Völgyzárógátaknál végzett sorozatméréseink szerint megállapítható volt, hogy a műtárgyak terhelésváltozások hatására bekövetkező mozgásain kívül évszakos periodikus és napi periodikus mozgásokat is végeznek. Az évszakos mozgások egy-egy hosszabb időszak átlagos hőmérséklet-ingadozásának hatására, időben kissé eltolódva alakulnak ki. A napi periodikus mozgások egy szinusz görbéhez hasonló görbe körül csoportosulnak, és a napi hőmérséklet-ngadozással időben eltolódva mutatnak összefüggést. Ennek számszerű értéke elérte a ±2-2 mm-t. E tapasztalatok alapján az üzem közbeni méréseket azonos évszakban kell végezni, a mérések idejét pedig csökkenteni szükséges, illetve azonos napszakban célszerű végrehajtani. A függőleges elmozdulás méréseknél ±0,2 mm-t vagy ezt meghaladó mozgásokat kell kimutatni. Ahhoz, hogy ez elérhető legyen, a mérőhálózatot - a terepadottságok és az építési sajátosságok figyelembevételével - nagy gonddal kell megtervezni. A műtárgyak, illetve a völgyzárógát tényleges mozgásainak meghatározását számos kedvezőtlen körülmény nehezíti, mely a hagyományos geodéziai feladatoktól eltérő sajátosságnak tekinthető. E sajátosságok különös figyelmet érdemelnek, mivel következményük igen sokszor döntően befolyásolhatja a mérés eredményét, ezen keresztül a levonható következtetéseket. A völgyzárógát építése során a völgyet átszelő gát - melynek koronaszintje fokozatosan emelkedik az építés alatt - egy idő után túlnyúlik a völgyfenék szintjéhez viszonyítva. Ennek következtében a gát közeli katlanszerű térben az éjszaka folyamán lehúzódó hideg, majd napközben felmelegedő levegő állandó cseréje, a refrakcióviszonyok viszonylag gyors változását eredményezi. Különös gonddal kell ügyelni arra, hogy a szintezési vonal vezetése, illetve a műszer-léc távolság olyan legyen, hogy e hatást mérsékelni lehessen. Völgyzárógátak környezetében a léglengéses időszak az átlagos 15 percről mintegy 30-40 percre növekedik. Ezért 40 perccel napfelkelte után, illetve napnyugta előtt ne végezzünk mérést. Az így elkövethető hiba 6-8 m-es szintkülönbség esetén - tapasztalataink szerint - mintegy 4-6 mm. Ugyancsak sok gondot okoz az építés közbeni méréseknél a helyi refrakció kedvezőtlen hatása. Gyakran csaknem lehetetlen a helyi refrakció hatásának kiküszöbölése, mert az irányvonal közel kerülhet a felszínhez, nem biztosítható az azonos minőségű anyagok feletti vonalvezetés, a terep tagolt, előfordulhat, hogy az egyik irányzott pont víz közelében van. Ezek a nehézségek a már megépült völgyzárógátak esetében is jelentkezhetnek, hiszen a föld és a vasbeton szerkezetek közelsége, vízfelület feletti irányzás okozhat problémát. Rendszeres ellenőrző méréseink alapján a mérések megbízhatóságát, pontosságát növelni lehet a következők betartásával: - Az alappont és a süllyedésmérő pontok közötti kötőpont hálózat állandósított legyen, szintezési saru alkalmazását kerülni kell. - Az irányvonalat lehetőleg azonos anyagú építmények felett, azoktól minimálisan I m-re vezessük. - A légrezgés hatásának csökkentésére a műszer léc távolságot víz közelében, közel vízszintes terepen 20 m-re, víz közelében, tagolt terepen 15 m-re, völgyzárógát oldalán, munkatérben 3-10 m-re célszerű választani.
