Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

3. füzet - Hamvas Ferenc: Üledékes talajon épülő, földanyagú völgyzárógátak ellenőrzése

368 Hamvas Ferenc - Víz feletti méréskor vagy az építési adottságok miatt hosszabb műszer-léc távolság esetén a refrakciómentes magasságkülönbséget két műszerrel tett egyidejű leolvasással nyert magasságkülönbség számtani közepe adja meg. A mozgásvizsgálatok terén szerzett általánosítható tapasztalatok felhasználásával terveztük meg az 1. ábrán látható földanyagú völgyzárógát és műtárgyainak elmozdulásmérését. (Az ellenőrző méréseket a szerző közreműködésével a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont - VITUKI végezte.) A vízszintes és a függőleges értelmű elmozdulásméréseket közös alappontról indítottuk (Hamvas 1973). A vízszintes mozgást az egyenesre mérés és az előremetszés kombinációjával mértük. Tapasztalataink szerint a kezelőtorony - mely sziklaszerű, igen nagy teherbírású talajra van alapozva - a terhek változása következtében gyakorlatilag nem végez mozgást. Elmozdulás lényegében csak a hőmérséklet-ngadozások következtében lép fel. Számértéke maximum ± 3 mm. A műtárgyak függőleges értelmű elmozdulását felsőrendű szintezéssel vizsgáltuk. A kezelőtorony gyakorlatilag mozdulatlan, csak hőhatásra mozog. A kezelőtoronyhoz csatlakozó alagút - mely a völgyzárógát alatt húzódik - a felette levő földanyagú gát terhelése következtében különböző mértékben süllyedt. A legnagyobb süllyedés a gát legmagasabb pontja alatti alagút szakaszban észleltük, mely mintegy fele volt a számított süllyedésnek. Ez megegyezik más völgyzárógátaknál tapasztalt irányzattal. Az egyes alagút szakaszok között az alkalmazott csuklók ellenére mintegy 25-30 mm-es magasságkülönbség alakult ki. Ez is mutatja, hogy a bizonytalanul számítható feszültség csúcsok feloldására tervezett csuklókra szükség volt. Az árapasztó műtárgy igen kismértékű süllyedést végzett. Meglepő volt viszont a csillapítómedence egyik oldalának kismértékű emelkedése, mely fokozatosan elérte a 17 mm-t. A vizsgálatok szerint a völgyzárógát mentett oldali részén kialakult igen magas talajvízszint csökkentette a csillapítómedence mellett visszatöltött földanyag belső súrlódási szögét és kohézióját, ugyanakkor a felhajtóerő értékét a számítottnál nagyobbra növelte. A kedvezőtlen jelenséget szivárgó réteg építésével gyorsan meg lehetett szüntetni. A völgyzárógát süllyedését, illetve ülepedését a gát alapozási síkjánál és a gát koronaszintje alatt 1,5 m-re épített süllyedésmérő berendezés segítségével mértük. A mérőberendezések helyszínrajzi elrendezését az /. ábra mutatja. A mérések ugyancsak azt bizonyították, hogy a gát süllyedése mintegy fele a számítottnak, a gát felső és alsó része közötti süllyedéskülönbség mintegy 10 mm. Ez azt mutatja, hogy az építés közbeni tömörítés megfelelő volt, az elmozduláskülönbség jelentéktelen. Megemlíthető, hogy az üzemelés időszakában nemcsak süllyedések, hanem átmenetileg emelkedések is megfigyelhetők. Ezt nemcsak a hidraulikai, illetve a vízteher változásai okozzák, hanem az agyag-gáttest duzzadása is. Földanyagú völgyzárógátak esetében különösen nagy jelentőségű a helyzeti állékonyságon kívül a hidraulikai állékonyság biztosítása. Ez utóbbival összefüggésben el kell érni - és állandóan ellenőrizni is szükséges -, hogy a tervezéskor mértékadónak felvett szivárgáshidraulikai és mozgásjellemzők időbeli állandósága megvalósuljon vagy csak eltűrhető mértékben változzon. A szivárgáshidraulikai ellenőrző mérések általában a gáttesten, vagy a gát alatt és oldalirányban átszivárgó vízhozam, a szivárgási görbe, a felhajtóerő és a hidraulikus gradiens meghatározására irányulnak. Ezzel összefüggésben mérik még a szivárgó hálózatokban összegyülekező vízhozamot, a nyomáscsökkentő kutak szintjét és vízhozamát, a víz kémiai összetételét, hőmérsékletét (Hamvas 1964).