Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
2. füzet - Jeczkó János-Halász Béla: Talajvíz térképek készítése matematikai modellezéssel
Talajvíz térképek készítése matematikai modellezéssel 251 f = °A kezdeti feltétel megválasztásánál taglaltak miatt a trajektória helyének pontatlan ismerete hibát csak a határ menti nem túl széles sávban okoz. Tehát, ha a sávnak megfelelő területtel növeljük a vizsgálandó térséget, a kerületi feltétel problematikája is áthidalható. Ekkor a határt a hagyományosan szerkesztett talajvíztérképek alapján is kijelölhetjük. A talajvíz vízháztartásának fontos összetevője a felszíni vizekkel való kommunikáció. Ez általában abban fejeződik ki, hogy a felszín alatti tér a beszivárgott hatékony csapadékot az (5/a) összefüggés értelmében megvédi az elpárolgástól. Az így keletkező felszín alatti vízhozam az erózióbázis irányában lefolyik és a vízfolyások medrében a felszínre lép. Ezért létezik arid területünkön, ahol a potenciális párolgás sokéves átlagban meghaladja a csapadékot, állandó vízrajzi hálózat: mértékadó időszakban a vízfolyások talajvizet szállítanak. A vízfolyások és a talajvíz hidraulikai kapcsolatát a medrek feliszapoltsága és kolmatoltsága nehezíti, emiatt az első típusú kerületi feltétel helyett harmadik típusú érvényes. Ha a 2L széles vízfolyás közepén helyezzük el az origót, a következő kerületi feltételt kapjuk (Bocsever-Garmanov-Lebegyev 1969): dH дх ÔH дх (9/а) -И-»-ял}. (W ahol g - a meder fajlagos szivárgáshidraulikai ellenállása. Ha a mederhez való hozzáfolyás szimmetrikus: 1 в = —? • ÁL 2 Itt AL - az a távolság, ahová a parttól számítva a talaj vízfelszín a vízfolyás szabad felszínébe belemetsz; H f — a vízfolyás vízszintje tengerszint felett. 4. A modellezés numerikus algoritmusa A (7) kibővített Boussinesq-egyenlet igen bonyolult típusú nem-lineáris parciális differenciál egyenlet, amelyet csak numerikusan lehet megoldani. A választható numerikus módszerek széles skálájából a Du Fort-Franke (1953) által javasolt három időréteges explicit véges differencia eljárást alkalmaztuk. Ennek a számításokra alkalmasan kifejtett alakja a következő: H = —- — i Х (Г+ Tj) Hj+ [Fo-0,5 X (T+ Tj)]H+ Р о + 0,5^(Т+Т} + 2ЬАх 2 (.4 4 4 + 2Ах\ЬН 2 + Af HBeß")^ , (10)
