Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

124 Tiszai E. Pál H = N-F V ' V F-V n-f _f.

F _/• V (1) Az a) alatti hatás nagysága tehát a légzsákok, illetve a buborékok átmérőinek nagyságával fordítottan arányos. A bevezetőben példaként említett vízlevegőztető berendezés fenékig befújt levegője időnként kb. 30 cm átmérőjű nagy légzsákok alakjában tört fel a víz felszínére, közbülső időben kisebb, kb. 10 cm átmérőjű légzsákok érkeztek a vízfelszínre. A becsült nagyságok becsült átlaga kb. 20 cm átmérőjű légzsákot eredményezhetett. Geometriai hatékonyság szempontjából az említett berendezés helyett előnyösebb, ha olyan hosszú cső fekszik a tó fenekén, melyből azonos légszállítás mellett kellő számú apró lyukon át kis buborékok léphetnek ki, és ezek füzérek alakjában lassan a vízfelszínhez emelkedhetnek. Ha a buborékok átmérője 2 mm, a hatásfoknövekedés D 20 a 2 mm-es buborékok javára H = — = — = 100-szoros. d 0,2 A b) alatti feltételt tapasztalati tény szerint is szintén a minél kisebb nagyságú buborékok elégítik ki. A buborék felhajtó ereje köbtartalmával arányosan növekszik. A felemelkedést a víz súrlódása a buborék felületével arányosan fékezi. A két erő eredőjeként a felemelkedési sebesség szintén a D : d arányban növekszik, vagyis a buborékok nagyságának csökkenésével a buborékok vízben való tartózkodási ideje arányosan megnövekszik, és az oxigén felvétele arányosan nagyobb lesz. A c) alatti hatás növelését egyértelműen a minél kisebb buboréknagyság eredményezi. Eképpen az a), b) és c) alatt említett mindhárom feltétel szerint az oxigénfelvételi sebességet egyaránt a minél kisebb buboréknagyság növeli meg. A tó vizének mozgatását illetően összevetve a légzsákos függőleges légbefúvást a buborékos, lyukasztott csöves légbefúvással, az utóbbi előnyösebb. A légzsákok a tó egy pontján törnek fel a vízfelszínre. Ezen a ponton a mélyebb vizet is felemelkedésre bírják mechanikai erejükkel. A víz egy ponton való felemelkedése a tóban alig mérhető, igen lassú vízcirkulációt indít meg, amely végül is hosszú idő után megforgatja a tó alsóbb vizét. Ugyanakkor a légzsák vízmelegítő hatása alig érvényesül a felszállás rövid ideje alatt. A hosszú vonalban befújt nyári meleg levegőjű apró buborékok ezzel szemben a hőjüket a víznek átadhatják, mivel jóval tovább érintkeznek a vízzel. A lassú mozgású buborékok mechanikai hatása elenyésző, de a sok légbuborék és a felmelegedett víz keveréke könnyebb a környezeténél, ezért beindul a cső fölött a víz felemelkedése és általa a kétoldali vízcirkuláció. A buborékokat adó cső a tó hosszában fektethető. A részletek leírása nélkül is előnyösnek ítélhető, ha több csövet lehet egyszerre telepíteni és üzemeltetni. Az említett vízlevegőztető berendezésen kívül megemlíthető még a különböző helyeken alkalmazott vízfrissítő berendezések, szerkezetek, eljárások közül egynéhány. Az esőztető berendezéseknek a vízfelszínre magasról lehulló vízsugara nagy utat tesz meg a levegőben, az eléggé elaprózódott vízcseppek jelentős mértékben nyelnek el oxigént. A vízfelszínre érkező vízcseppek tényleg felfrissíthetnék a vizet. A baj azonban tó esetében az, hogy a felszínre csapódó cseppek energiája kicsi, a cseppek által mozgatott víztömeg nem hatol be a hideg, feljavítandó vízbe. A cseppek csak a felső, amúgyis