Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Gondolatok a tavak vizének levegőztetéséről 125 oxigénben valamivel jobban ellátott vízréteget frissítik. Kisebb vízfolyás, patak esetében az a vízfrissítés hatásos lehet, mivel a víz turbulens mozgással folyik, jól keveredik, tulajdonképpen alsó, nehezebb vízrétege nincs is, hanem az egész víztömeg frissítendő, javítandó valamilyen ok miatt. Ha a tó vizét nagy teljesítményű szivattyúkkal kívánják frissíteni úgy, hogy úszó tagon levő szivattyúkkal felszivattyúzott vizet bukással visszaejtik, akkor tényleg megmozdul az alsó, hidegebb, romlott víz is. De a vastag, pár deciméter átmérőjű vízsugár semmiféle oxigénfelvételt nem eredményez. A szivattyúval ugyanis, hogy az levegőt beszíva le ne álljon, kénytelenek mélyebbről felszívatni a vizet. A mélyebb, romlott víz önmagában forgatása eredményre nem vezet. A tóban alkalmazott ejektoros szökőkút vezethet némi eredményre. A több méter magasra felszivattyúzott vízsugarat a sugár elején a tó felszínére beállított légbeszívón eresztik át. A felszökő víz a sok beszívott levegőtől szépen habos, tejszerűvé válik és jelentős energiával esik vissza a vízre. Az így oxigénben feldúsult víz lejuthat az alsó, romlott vízbe, azt megmozgatja, oxigénben feldúsíthatja. Hatása jobb lehet a légzsákos vízlevegőztető berendezésnél, de gyengébb a tó nagy felületére kiterjedő apró buborékos eljárásétól, a csak egy ponton való frissítés miatt. Főleg dísztavak frissítésénél jöhet számításba az esztétikai hatás kihasználásával. A kis cseppeket szóró közönséges szökőkút hatása az esőztető és permetező berendezéseknél leírtakhoz hasonló. Erős vízsugár közelről ferde belövése a tó vizére jó hatásfokú. A nagy erejű vízsugár a becsapódáskor nemcsak magával ragad levegőt, de még a fellépő kavitáció is hozzájárul ahhoz, hogy az oxigén jól oldódjon a vízben. Az egy ponton való vízfrissítés azonban csak soká hat ki a tó egészére. A levegőztetés porózus kerámiatesteken át, illetve mikroporózus szénrudakon át mikrofinom buborékokat, tehát nagyon jó hatásfokot eredményez. A tavi, nagyüzemi, több helyen való alkalmazása azonban nehézkes. A berendezés kényes szerkezetű, törésre hajlamos, a törött test helyén a levegő megszökik. A nedves porózus testek belső felületét raktározás közben mikrobák lephetik el, eltömhetik. Ugyanúgy a kompresszorból befújt levegőbe kerülő kenőolaj-gőz is eltömődést okozhat. Egyéb levegőztető berendezések közül megemlíthető még az, amelyik a buborékokat egy helyen, pár négyzetméter nagyságú területen különleges berendezéssel hozza létre. Egy másik szerkezetben erős ventillátor nyom be a vízbe légsugarakat, amely ugyancsak kis helyen frissíti a vizet. A tóhoz viszonyított egy ponton való levegőztetés hatása csekély és hosszú idő után hatásos csak. Halastavaknál az oxigénhiányban szenvedő halak megmentésére nem alkalmas. Az olyan vízkeverő módszerekre nem térünk ki, melyek a felső, oxigént állandóan felvevő, és így oxigénben valamivel dúsabb vízrétegeket folyamatosan az alsóbb vízrétegbe keverik, és ezzel az alsó vízréteg megromlását hivatottak megakadályozni. A tavak vizének frissítése világszerte sokszor előforduló feladat, olykor nehezen oldható meg. E rövid cikk célja az, hogy azt a tényt, miszerint tavaknál a tó fenekéről induló minél apróbb buborékok nagy területen alkalmazva a leghatásosabbak a vízlevegőztető berendezések közül, ismertebbé és nyilvánvalóbbá tegye.