Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A bakonszegi zsilip felújítása 633 A műtárgyat 1960-65. között a VÍZITERV 1959. tervei szerint átalakították, mert nem volt képes megfelelő vízszintet tartani a Keleti-főcsatornában és a tervezett 10 m 3/s vízmennyiséget a Körösök térségébe lebocsátani. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TT VÍZIG Debrecen) tervei alapján (TT VÍZIG 1968) végeztek felújítási munkákat. Kicserélték a zsilip és a túlfolyó bukó között lévő dilatációs szerkezetet, és a bukó alaplemezében lévő lépcsőt megszüntették ferde síkban épített vasbeton koptató réteggel. Ugyanakkor a zsiliptáblák emelőszerkezetét gépi meghajtásúra alakították át. 1. A felújítást sürgető jelenségek A műtárgy rossz állapotára utaló riasztó jelenségeket 1979 után kezdték észlelni. Éspedig: - a bukó belső terében az utólag rábetonozott koptatóréteg téli időszakban, robbanásszerű hang kíséretében felpúposodott, összerepedezett; az alaplemez és oldalfalak csatlakozása egyes szakaszain állandó vízbeszivárgás jelentkezett. A bukó belső terének egyébként az árvízi túlbukás eseteitől eltekintve száraznak kellene lennie; - a zsilip oldalfalán, a betétgerendák hornyánál kavicsfészekre utaló állandó csurgást tapasztaltak; - a műtárgy vasalása számos helyen betontakarás nélkül maradt; pl. a bukó oldalfala merevítő oszlopainál fagy-jég okozta leválások, máshol pl. a zsilip födémjénél, a szárnyfalakon kagylós kitörések keletkeztek; - a zsilipnek a parthoz csatlakozó szárnyfalain végigmenő repedéseket észleltek; - a bukó és zsilip közé épített dilatációs szerkezetnél a bitumen kifolyt. A káros jelenségek elhárítása érdekében a TT VÍZIG a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpontot (VITUKI, Budapest) bízta meg: - a műtárgy állapotának felvételével; a javítási-, felújítási lehetőségek feltárásával, a részletes javítási technológia kidolgozásával, - a kivitelezésnél kutatói művezetéssel. 2. Az állapotfelvétel végrehajtása Az állapotfelvételt a VITUKI Vízépítési Intézete (1982) a Műszaki Fejlesztési Intézet közreműködésével a legkorszerűbb módszerek és műszerek alkalmazásával hajtotta végre. A munkát nehezítette, hogy a Körös-völgyi vízpótlás igénye miatt üzemelés közben, víztelenítés nélkül kellett a méréseket elvégezni. A siker érdekében könnyűbúvárok segítségét is igénybe vették. Az állapotfelvétel módszerei voltak: - geodéziai felvételek annak eldöntésére, vajon elmozdulások okozták-e a műtárgy sérüléseit; - nyomjelzős kísérletek fluoreszcein oldattal, könnyűbúvárok közreműködésével a bukó belső terébe beszivárgó víz útjának követésére; - ultrahangos vizsgálatok a betonozás minőségének, egyenletességének, illetve a repedések mélységének feltérképezésére;