Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
3. füzet - Baranyi Sándor-Domokos Miklós: A Fertő tó vízszintszabályozás-fejlesztésének lehetőségei
412 Bárányi S. és Domokos M. 3. A modell adatigényének kielégítése Az (1) szerinti szimulációs modell hitelesítéséhez a következő észlelt, ill. becsült bemenő adatok használhatók fel: A tómederbeli víztömeg W { havi értékei a tó 6 vízmércéjén (Neusiedl am See, Podersdorf, Rust, Mörbisch, Fertőrákos, Mekszikópuszta) leolvasott napi vízállások alapján Zorkóczi— Kleininger—Kalmár (1975) által szerkesztett összefüggéssel a A, vízállás-jellemzőből, a (3) szerinti víztömeg-vízállás összefüggés segítségével határozhatók meg (Bárányi—Urbán 1978). 1960-tól kezdve 6 vízmérce napi vízállásértékei állnak rendelkezésre és viszonylag megbízhatóan megállapítható a közepes vízszint, illetve térfogat. A tó víztükrére hulló csapadék P i havi értékei a partközeiben lévő csapadékmérő állomások havi csapadékösszegeinek hatásterülettel súlyozott átlagértékeiként számíthatók (Bárányi—Urbán 1978). 1960-tól kezdve 8 csapadékmérő állomás észlelései állnak rendelkezésre, korábban kevesebb mérőállomás volt. A tóra hulló csapadékmennyiség kellő megbízhatósággal meghatározható. A felszíni vízfolyásokon a tóba érkező H ( i havi vízmennyiségek meghatározásához minél több tápláló vízfolyásnak a torkolathoz közeli szelvényében kellene ismernünk a (napi) vízhozamok adatsorát. A Wulka Schützen am Gebirge szelvényében 1964 óta, a Rákos-patak fertőrákosi szelvényében 1969 óta van vízhozam-nyilvántartás. Ezek vízgyűjtői együttesen a teljes — részben felszíni lefolyás nélküli — tó vízgyűjtőnek felét, a hatékony vízgyűjtőnek tehát még nagyobb hányadát adják. A két vízhozamadatsor segítségével tehát — szükség szerint a kettő közötti, vagy akár a csapadékkal kimutatható korreláció felhasználásával — a H n értékek sorozata 1960-tól kezdve valószínűleg eléggé megbízhatóan becsülhető lesz. Ennél bizonytalanabb becslésekre leszünk utalva a # a l felszín alatti víztáplálás tekintetében, még ha a magyar—osztrák közös kutatás első szakasza — elsősorban a Fertőzug vonatkozásában — számottevően gyarapította is az ezzel kapcsolatos ismereteket (Rajner-Rank 1981, Dreher—Reitinger 1981, Neppel 1981). A tó keleti, délkeleti partvidékén az eddigi vizsgálatok szerint nincs számottevő felszín alatti táplálás (Neppel 1984, Autorenkollektiv), az északi, nyugati, délnyugati partvidékről történő hozzáfolyásra viszont nincsenek adatok. A tó-víztükör és a nádas tőrész együttes párolgásának ET w i értékei célszerűen a magyar Országos Meteorológiai Szolgálat által — osztrák és magyar kutatók eredményeinek felhasználásával — kidolgozott „Fertő-képlet"-tel számíthatók (Antal—Tóth 1976). A képletbe helyettesítendő észlelési adatok (páratelítettségi hiány, víz fölötti léghőmérséklet, szélsebesség) 1950-től osztrák és 1970-től magyar műszerkertekből rendelkezésre állanak. A tóból a mekszikópusztai zsilipen leeresztett L, vízmennyiségek számításához az L=f(h,h m,b) (5) zsiliphitelesítési függvény független változóinak (A - a tó vízállása, h c, - a csatorna vízállása, b - a zsilipnyitás mértéke) minél megbízhatóbb adatsorát kell ismernünk, ill. zsilipkezelési feljegyzésekből gondosan rekonstruálnunk (1967-től vannak megbízható adatok, korábban szórványos mérések voltak). A zsilip állandó csurgása miatt ez eléggé nehéz és bizonytalan feladat lesz, pedig ez a modell hitelesítésének sarkalatos pontja. A modellnek a jövőbeli állapotra —- különböző döntési változatokra — való futtatásakor
