Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

3. füzet - Pálfai Imre: A síkvidéki vízrendezés időszerű kérdései

Vízügyi Közlemények, LXVll. évfolyam 1985. évi 2. füzet A SÍKVIDÉKI VÍZRENDEZÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI DR. PÁLFAI IMRE

1 Az 1970-es évek második felében kibontakozó világgazdasági válság szemléletváltozást hozott a hazai mezőgazdaságban, s ezen keresztül mezőgazdasági—vízgazdálkodási tevékenységünkben is. Az energiahordozók árának növekedésével a termelési költségek jelentősen növekedtek, de ezt nem követte az élelmiszer-alapanyagok világpiaci ára. Ezért a mezőgazdasági termelés fokozása és az egységnyi termékre jutó költségnövekedés csökkentése érdekében az utóbbi időben sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a termőhelyi sajátosságokra, a természeti adottságok jobb hasznosításására. Ezt segíti elő a Magyar Tudományos Akadémia által irányított — 1978 és 1980 között folyó — széles körű kutatómunka is, melyet a magyar mezőgazdaság agroökológiai potenciálja felmérésének neveztek el. A felmérés eredménye szerint a természeti környezet objektív adottságait tekintve reális lehetőségnek látszik, hogy az ország területén fokozatosan, az ezredfordulóra elvileg elérhető legyen az 1980. évinél 80%-kal nagyobb évi növényi produkció, a termelés természeti feltételeinek rontása nélkül. Ez az eredmény azonban csak akkor lenne elérhető, ha bizonyos feltételek szintén megvalósulnának. Az egyik ilyen feltétel a talajok termékenységének fenntartása és növelése, mely nagyszabású vízrendezési és talajjavítási (meliorációs) programok végrehajtását követeli meg. Ezek a műveletek a természetes csapadékkal való jobb gazdálkodást is elősegítik, de egyúttal lehetővé és szükségessé teszik az öntözéses gazdálkodás nagyobb arányú kiterjesztését is. Mivel a talajok termékenységének fokozása leghatékonyabban síkvidéki területeinken valósítható meg, az utóbbi években a síkvidéki vízrendezés fontossága különösen megnőtt, az ezzel kapcsolatos kérdések napirendre tűzése tehát mindenképpen indokolt és időszerű. 1. A síkvidéki vízrendezés főbb adatai Magyarországnak közel fele síkvidéki jellegű. E terület kiterjedése — a folyók hullámterét nem számítva — 43 860 km

2. Legnagyobb síkvidéki tájegységeink az Alföld és a Kisalföld. Ezeken kívül vízrendezési szempontból síkságnak tekintjük még a Dunántúl néhány kisebb tájegységét is. Síkvidéki területeink vízrendezésének, más szóval a belvízrendezésnek a kezdetei a múlt század második felére nyúlnak vissza, amikor a folyók árterületének az árvízi elöntésektől való 'Dr. Pálfai Imre oki. mérnök, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (ATV VÍZIG, Szeged) osztályvezetője. A tanulmány — vitaindító anyagként — a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-tudományi Bizottsága Hidrológiai és Hidraulikai albizottságának felkérésére készült. Megvitatták az albizottság 1984. december 14-i ülésén. A kézirat érkezett: 1985. II. 18.