Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
2. füzet - Mészáros Lajos-Farkas József-Kabai Imre-Kovács Gábor: Tőzeges altalajok geotechnikai paramétereinek vizsgálata
Tőzeges altalajok geotechnikai paramétereinek vizsgálata 261 2. ábra. Tőzeges talajminta differenciál termoanalitikai jelleggörbéi Рис. 2. Дифференциальные термоаналитические характеристики пробы торфяного грунта Fig. 2. Differential thermoanalytical characteristic curves of a peaty soil sample Fig. 2. Les courbes caractéristiques thermoanalitiques différentielles de l'échantillon du | vk ssôîït} sol tourbeux Magminták esetében a nedves és száraz térfogat sűrűséget a mintahengerek térfogatának ismeretében tömegméréssel, majd a teljes minta tömegállandóságig történő kiszárításával határoztuk meg. Általában azonban a radioizotópos sűrűségmérést alkalmaztuk a helyszínen a nedves térfogatsűrüség meghatározására. A víztartalom-értékek igen széles határok között változtak. Ezzel kapcsolatban megvizsgáltuk, hogy a magminták felhasználásával meghatározott nedves térfogatsűrüségek értékei hogyan viszonyulnak az izotópos méréssel meghatározott nedves térfogatsűrűségi értékekhez. - Vizsgálatunkból két szelvényben végzett mérés eredményét a 3. ábrán mutatjuk be. Az ábra alapján megállapítható, hogy az izotópos sűrűségmérések jóval kisebb szórási határok között, messze megbízhatóbb eredményeket szolgáltatnak, mint a magmintával végzett térfogatsűrűség-mérések eredményei. Az izotópos mérés nagyobb szórása inkább csak a réteghatároknál mutatkozik. A magmintákon meghatározott víztartalom-értékek viszonylag nagy szórást mutatnak. Ennek oka részben a tőzeg nagyfokú heterogenitásával, részben pedig a feltárás és mintavétel, a minták szállítási és tárolási körülményeivel, továbbá a mintavétel és a laborvizsgálat között eltelt időtartam nagyságával, valamint a vizsgálati módszer mérési hibáival hozható összefüggésbe. Az anyagsűrűség értékét nagyobb részben ÍOO cm 3-es folyadékpiknométerben, majd később egy saját gyártmányú, 200 cm 3 hasznos térfogatú légpiknométerben határoztuk meg, két-két minta párhuzamos vizsgálatával (Szilvágyi 1965). Az anyagsűrűség-értékek megbízhatósága a vizsgált többi geotechnikai paraméterekhez viszonyítva - a már tárgyalt víztartalom-értékek mellett - aránylag a legkisebb. Ez a tény elsősorban a vizsgálati módszer igényességéből és ezzel kapcsolatos hibalehetőségeiből ered, különösen a tőzeges altalajok esetében, ahol minden hiba a vizsgált minta átlagosan 15 térfogatszázalékát kitevő szilárd részt terheli. Ez a 15% a használt vizes piknométer esetében 5 g bemért tőzegre vonatkozik. így máris természetesnek tűnik, ha felvetjük az anyagsűrüségi értékek megbízhatóságának a kérdését. E paraméter pontos meghatározása még ásványi talajok esetében sem könnyű és egyszerű feladat, ezért
