Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

2. füzet - Mészáros Lajos-Farkas József-Kabai Imre-Kovács Gábor: Tőzeges altalajok geotechnikai paramétereinek vizsgálata

Vízügyi Közlemények, LXV1I. évfolyam 1985. évi 2. füzet TŐZEGES ALTALAJOK GEOTECHNIKAI PARAMÉTEREINEK VIZSGÁLATA MÉSZÁROS LAJOS

1, DR. FARKAS JÓZSEF

2, DR. KABAI IMRE

3 és KOVÁCS GÁBOR

4 A vizek közelében, mocsaras, lápos környezetben élő ember már évezredekkel ezelőtt facölöpökre építette hajlékát. A gyenge teherbírású, sok szerves alkotórészt tartalmazó tőzeges talajon való építés problémája tehát szinte egyidősnek mondható az emberrel. A sok probléma, kudarcok ellenére ma is építenek a tőzeges talajokra, egyrészt azért, mert bizonyos helyzetekben más megoldásra nem volt, és ma sincs jobb, gazdaságosabb lehetőség, másrészt mert szép számmal vannak példák olyan építkezésekre is, amelyek egyértelműen sikereseknek mondhatók. A sikerek vagy kudarcok oknyomozó vizsgálatára - egészen az utóbbi évtizedekig - nem is volt nagyon rákényszerítve az ember, mert az építések zömét kitevő települések kialakításához és az infrastruktúra fejlesztéséhez - különösen eleinte - bőven rendelkezésre álltak a nagyobb alapozási problémát nem jelentő területek, így a legtöbb esetben ki lehetett kerülni a tőzeges területeket. Ha pedig az építések kisebb szakaszai mégis tőzeges területeket érintettek, akkor inkább a biztonságosabb és kézben tartható mélyalapozási módszereket - így pl. a talajcserét, a cölöpözést vagy a homokcölöpökre való alapozást, vagy rőzsefonatból, dorongrácsból készült, lemezszerű, ún. lebegő alapozást - választották, mintsem a gyenge teherbírású szerves, tőzeges talajok építési problémáival foglalkoztak volna. A vízépítés kezdettől fogva abban a kényszerhelyzetben volt és van manapság is hogy a földgátakat és a hozzájuk tartozó műtárgyakat a legtöbb esetben közvetlenül í tőzeges talajokra kell alapozza. Ez a kényszerhelyzet egyrészt abból fakad, hogy itl sokszor szóba se jöhet a nyomvonal-módosítás a lápos, mocsaras területek kikerülése másrészt pedig a mélyalapozási módok - igen költséges voltuk miatt - nem jöhetnel< számításba, illetve ezek egy része nem is alkalmas az itt felmerülő hidraulikai követeimé nyek kielégítésére. Szabványunk a „tőzeg" megnevezését használja ugyan, de a tőzeg definícióját már nen szabályozza, és nincs olyan szabványos vizsgálat se, amelynek számszerű eredményétől füg gően valamely szerves talajt tőzegnek minősíthetnénk. A vízépítés területén tehát a földgátak tervezése és építése a gyenge teherbírást szerves, tőzeges altalajokon döntően csak empíriára támaszkodhat, vagyis azokra < 1 Mészáros Lajos oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest Műszaki Fejlesztési Intézetének tudományos munkatársa. 2 Dr. Farkas József oki. mérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME, Budapest) Geotechnikai Tanszéké nek egyetemi docense. 3 Dr. Kabai Imre oki. mérnök, a BME Geotechnikai Tanszék egyetemi adjunktusa. 4 Kovács Gábor oki. építőmérnök, a BMF. Geotechnikai Tanszék egyetemi tanársegéde. A kézirat érkezett: 1984. X. 23.