Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Somlyódy László-Licskó István-Fehér János-Csányi Béla: A Sajó kadmiumszennyezettségének vizsgálata

A Sajó kadmiumszennyezettségének vizsgálata 23 A laboratóriumi kísérletek az alábbi csoportokba oszthatók: - a szennyezőforrás vizét szállító vízfolyás (Bábony-patak) és a befogadó (Sajó) vizének különböző, többféle arányú keverékeit állítottuk elő és azonos rövid kontakt időt (30 perc) biztosítottunk. A másik kísérlettípus során az előzőnél kisebb keverési arányt alakítottunk ki, de megnöveltük a maximális kontakt időt hat órára, és a kísérlet során több alkalommal is vettünk mintát. így a folyamat időbeli lefolyását is figyelemmel kísérhettük: megvizsgáltuk a kadmium (oldott állapotú) kicsapódását olyan körülmények között is, amikor néhány felszíni vízbe mi adagoltunk ionos formában a kadmiumszenynyezőt (Bábony-patak, Sajó, Hernád, Tisza). A kadmiumkicsapódás mértékét ebben az esetben is a kontakt idő függvényében vizsgáltuk. Az említett kísérletek alkalmával a vizsgált felszíni vizek lebegőanyag-koncentrációja nem volt nagyobb 30 g/m

3-nél. A vizsgálat célja az volt, hogy különböző minőségű vizekben megállapíthassuk a kadmiumkicsapódás mértékét. a már említett folyókba (Sajó, Hernád, Tisza) meghatározott koncentrációkban a folyók üledékéből származó lebegőanyagot és oldott állapotú kadmiumot adagoltunk, majd a kontakt idő függvényében megvizsgáltuk a nehézfém oldott-szilárd fázis átmenetének mértékét. Az oldott és szilárd állapotú kadmium vegyületeket - ugyanúgy mint az előző kísérletekben az adott vízminta 0,45 цт pórusméretű membránszűrőn történő átszürésével különítettük el egymástól. Laboratóriumi kísérleteink során az adott vízmintákat 250-300 ford/min sebességgel kevertük. A Bábony-patak és a Sajó vizének különböző arányú keverékeiben az oldott és szilárd állapotú kadmiumkoncentrációkban bekövetkező változásokat (melyek fizikai, kémiai, fizikai-kémiai és kolloidkémiai folyamatok nyomán jönnek létre) a következők szerint határoztuk meg. A Bábony-patakban mérhető kadmiumszennyezés szempontjából a Sajó vize „hígítóvíz". A hígításból adódó koncentrációcsökkenés a következő módon számítható: Q*c

0

1+q*c

02 со = ——• О

9) Q* + q* ahol c'o - az adott keverékben a hígítás alapján számított oldott kadmiumkoncentráció; c

0

1 és Cq2 - a Sajóból, ill. a Bábony-patakból származó vízminta oldott kadmiumkoncentrációja [mg/m

3]; Q* és q* - a Sajóból és a Bábony-patakból származó vízminta térfogata [m

3]. A kémiai, fizikai-kémiai és kolloidkémiai folyamatok hatására végbemenő kadmium koncentrációcsökkenés úgy állapítható meg, hogy az adott keverék membránszűrletében mért kadmiumkoncentrációt (c

m) kivonjuk a számított c

0 értékéből. Ez lényegében a szilárd állapotú kadmiumkoncentráció növekménye, azaz csz = C0 —

Cm' (20) itt c

m - az adott keverékben mért oldott állapotú kadmiumkoncentráció [mg/m

3]. 3.3.1. A kadmium szennyezőforrásra vonatkozó eredmények. A Bábony-patakon végzett vízsebesség mérések szerint a gyári szennyvíz-kibocsátás és a patak torkolata között a levonulási idő 4-5 h. Ez elegendően hosszú idő ahhoz, hogy fizikai, kémiai,