Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

KÖNYVISMERTETÉS REIMANN JÓZSEF-V. NAGY IMRE: HIDROLÓGIAI STATISZTIKA Reimann József V. Nagy Imre: Hidrológiai statisztika. Tankönyvkiadó (44 463), Budapest, 1984. A könyv elkészítésénél igen előnyös volt, hogy a matematikus szerző elfogadta az alkalmazási terület leszűkítését, sőt az alkalmazási terület iránymutató szerepét, a hidrológus szerző pedig lemondott arról, hogy az alaptudomány kapcsolódó tételeit saját maga fogalmazza meg. A könyv három feladatot teljesít: - képet ad a valószínűségszámítás és a matematikai statisztika gyakorlati alkalmazását biztosító elméleti alapokról; - bemutatja példák sorozatában a hidrológiában ma használt matematikai statisztikai módszerek legszélesebb skáláját; - összefoglalja a szerzők a témakörben elért önálló eredményeit. Az ismertetésben ezt a hármas tagozódást külön-külön vizsgáljuk. A matematikai alapok áttekinthető összeállításában a hagyományos elveket és tárgyalási szerkezetet követi a könyv, de a megértést biztosító példák szinte kizárólag hidrológiai jellegűek. Az utóbbi időben újra nagyobb jelentőséget kapott bolyongási modelleket és futamok fogalmát az alapfogalmak körében is vízjárási példákkal mutatják be. A feltételes valószínűségek fogalmát a Duna és a Tisza egyidejű árvizei előfordulási valószínűségeinek elemzésével magyarázzák. A Bayes tételt és alkalmazását a közvetlen gyakorlatból származó vizsgálatok bemutatásával világítják meg. A szokványos valószínűségelméleti feladatok részletezése mellett igen nagy szerepet kap a sztochasztikus döntéselőkészítés, sőt a sztochasztikus optimumkeresés. A valószínüségváltozók és eloszlásaik című fejezet a generátor- és karakterisztikus függvény tárgyalásával zárul. E két fontos fogalomban, segédeszközben rejlő műszaki lehetőségeket a vízépítő-mérnökök eddig csak korlátozott mértékben használták föl. Külön fejezet foglalkozik a legfontosabb valószínűségi eloszlásokkal, amelyeket a diszkrét eloszlások áttekintése után két alapeloszlás, a normális és a gamma eloszlás köré csoportosítva tárgyalnak. Ezt a fejezetet a nagyszámok törvénye - Bernoulli-téte! - és a centrális határeloszlás tétele zárja. (Ez utóbbiról sok hidrológus nem vesz tudomást.) A könyv második, nagyobb része az előző rész valószínűségelméleti alapjaira építve a matematikai statisztikát tárgyalja. Az alapelvek és elemek - a statisztikai minta, az empirikus és valószínűségelméleti paraméterek - meghatározása után külön pontban hidrológiai példákkal tárgyalják a hidrológiában nagy jelentőségű rendezett minták elméletét. A könyv 6. és 7. fejezete talán a legfontosabb: a statisztikai becsléselmélet tételei és a hipotézisvizsgálatok, illetve ezek eredményeinek helytelen értékelése, félreértése sok vitára és tévedésre vezetett. A 8. és 9. fejezet a korreláció és regresszió analízissel foglalkozik bőséges példaanyaggal. Az utolsó fejezet a sztochasztikus folyamatok elméletének a hidrológiában eddig alkalmazott részeit tárgyalja. Ez a fejezet elsősorban a Markov-láncok elméletére épül, amelyet tározós modell szemléltet. A könyv a hidrológiai feladatok tekintetében a matematikai szerkezetet követi, amelyet azonban a szerzők eredetileg éppen a hidrológiai igényeknek megfelelően állítottak össze. A hidrológiai példák elsősorban a matematikai statisztika alapfogalmainak a megértését szolgálják. E példákat olvasva olyan kedvező kép alakul ki, mintha ma Magyarországon a vízgazdálkodásban és a hidrológiában a viszonylag nehéz és sokszor elvont valószínűségelméleti eszközöket rutinszerűen, pontosan és hibátlanul, nagyon elterjedten használnánk. A műegyetemi oktatásban kell elérni azt,