Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvismertetés 675 hogy ez - legalább a jövőben - valóban így legyen: ehhez a könyv hidrológiai példaanyaga nagy segítség. A könyv matematikai felépítésében - a hazai hidrológiai statisztika gyakorlatunknak megfelelően - a gamma eloszlásfüggvény túlzott szerepet kapott. A Pearson III., a háromparaméteres gamma és a Krickij-Menkelj-féle eloszlások rokonságát, sőt azonosságát a könyv hangsúlyozza, de talán egyszerűbb lett volna egyetlen alpontban ezeket együtt tárgyalni. Hasonlóan közös pontban lehetett volna tárgyalni az extremális eloszlásokat és a Gumbel eloszlást, - hiszen ez utóbbi, amint a közölt képletekből is nyilvánvaló, azonos a 1. extremális eloszlással, csak Gumbel - kisterjedelmű minták esetében - momentumokra épülő paraméterbecslés helyett a valószínűségi hálózaton meghúzandó egyenes lineáris korrelációszámítással történő meghatározását ajánlja és ehhez adja meg a relatív gyakoriságok transzformált értékeinek számtani közepét és szórását a mintaterjedelem függvényében. A normális eloszlás használatára a hidrológiai példát lehet hiányolni: a központi határeloszlás tétel tárgyalásánál lehetett volna valós példán bizonyítani, hogy a központi határeloszlás tétel nem negatív valószínűségi változóra is érvényes, ha az alapfeltevés igaz: el kellene osztani azt a babonát, hogy a valószínüségszámítás legalapvetőbb eloszlása a szükségszerűen nem negatív vízhozamokra nem alkalmazható. A sztochasztikus folyamatok fejezetének fölépítésénél a megszokott teljességre törekvő tárgyalást is lehetett volna hidrológiai példákkal szemléltetni: mind Poisson-folyamatra, mind Gaussfolyamatra és ezek gyakorlati fölhasználására van hidrológiai példa. A hidrológiai témakör a matematikai anyag szemléltetését szolgálja, teljességre tehát nem tarthat igényt. A tankönyv példáival kapcsolatban a gyakorlati mérnök igényét azzal lehet megfogalmazni, hogy a feladatokból hiányzik az utasításszerű használati recept: ilyen megoldás esetleg, egyes elméleti beállítottságú olvasók előtt indokolatlan színvonal-engedményt jelent, a műszaki gyakorlat azonban ezt a receptszerűséget igényli. A példák közül az árvízszámítás hagyományos feladatai nem magasodnak ki; a kisvízfolyások árvizeinek tökéletes Gumbel-jellegét éppúgy, mint a nagy folyók gaussi tulajdonságait érdemes lett volna jobban hangsúlyozni. A 3. feladatként megjelölt önálló eredmények bemutatás a könyv egyensúlyát nem bontja meg. Valamennyi árhullám vizsgálatának alapvető fontossága, a bolyongási problémákban rejlő, ma még fölhasználatlan, újszerű lehetőségek széles skálája önmagában is e kérdéseknek prioritást biztosít: az ezen a téren elért eredmények a fejlődés élvonalában vannak. Az új eredmények mellett, legalább a példaanyagban helyet lehetett volna keresni más, hazai kutatók által kidolgozott eredményeknek. A fölsorolt szempontok a könyv álal gondolkodásra késztetett olvasó ötletei, amelyeket hasonló feladat megoldásánál jól-rosszul, saját maga valósítana meg. Ezeknél az ötleteknél azonban sokkal fontosabb az a megállapítás, hogy a hazai vízgazdálkodási tankönyvkiadás éppen olyan könyvvel indult meg újra, amelyet nemcsak a hallgatók, hanem a gyakorlat is igényel. Ismerteti: Dr. Zsuffa István