Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXV1. évfolyam 1984. évi 4. füzet TAVASSZAL VÁRHATÓ LEFOLYÁSI VISZONYOK HOSSZÚIDEJŰ ELŐREJELZÉSE DR. HIRLING GYÖRGY

1 A Dunán és a Tiszán tavasszal várható lefolyási viszonyok hosszúidejű előrejelzését az árvízvédekezés és vízgazdálkodás már évtizedekkel ezelőtt igényelte. A Tisza tavaszi maximális vízállásának előrejelzésére Bogdánjfy (1898) dolgozott ki korrelációs összefüggéseket és 1973-ig a mért adatokat jól figyelembe vevő tapasztalati becslések készültek. A Dunán és a Tiszán tavasszal várható lefolyási viszonyok hosszúidejű előrejelzésére módszert elég későn, 1973-75-ben dolgoztak ki (Hirling 1975). A hosszúidejű évszakos hidrológiai előrejelzési módszer kidolgozására és alkalmazására a hosszútávú (hónapos és évszakos) csapadék és hőmérsékleti előrejelzések megjelenése, megbízhatóságuk növekedése, valamint az 1965 óta gyűjtött hóadatok idősorai (hóvastagságok, és részben nóvízegyenértékek) adtak lehetőséget. A vízgyűjtőterületen a télvégi hóban tárolt vízkészletek, a tavaszi hónapokban lefolyt vízmennyiségek, a vízgyűjtők tavaszi csapadékadatai és a hőmérsékleti viszonyokat tükröző ún. pozitív hőösszeg értékek felhasználásával négyváltozós, grafikus összefüggések készültek a pozsonyi, budapesti, polgári és szegedi szelvényekben várható lefolyási viszonyok (lefolyt vízmennyiség, max. vízállás) előrejelzésére. Kísérletek történtek arra, hogy a vízgyűjtők teljes területén a hóban tárolt vízkészlet értéke helyett a hóból származó olvadékvíz adott hónapban várható tényleges értéke, a vízgyűjtők adott magassági szintek közötti részének az ún. potenciális hóvízkészlete szerepeljen a négyváltozós kapcsolatokban. A vizsgálat végső megállapítása az, hogy mindkét elemre vonatkozó jó meteorológiai előrejelzés esetében jó lefolyás-előrejelzés, mintegy 70%-os valószínűséggel, készülhet. A hidrológiai előrejelzési módszer tehát megállja a helyét jó meteorológiai előrejelzések mellett. A vizsgálat megállapítása, hogy hatékony hidrológiai előrejelzések készülhetnek akkor is, ha a csapadék előrejelzése jó, a hőmérsékleti előrejelzés rossz. Az 1975. óta készült lefolyási és maximális vízállás előrejelzések hatékonyságának növelése az elmúlt években is foglalkoztatta az előrejelzéseket készítő szakembereket és felhasználókat. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSz) Központi Előrejelző Intézetében az olvadásból származó vízhozam meghatározására tettek kísérletet a Duna bécsi szelvényére, éspedig műholdképek felhasználásával (Bodolainé-Tánczer 1975), továbbá a télvégi hóban tárolt vízkészletek meghatározását végezték el műholdas fényképfelvételek segítségével és a VITUKI Vízrajzi Intézetében a mérések alapján kiszámított télvégi hóban tárolt vízkészlet értékekhez igen közelálló eredményt kaptak (Bodolainé-Tánczer 1980) A VITUKI-ban a Kárpátok és az Alpok hóviszonyaival, a hó felhalmozódásának folyamatával, a hóviszonyok magassági és időbeli eloszlásával, kis vízgyűjtőkre való kiteijesztésével foglalkoztak (Bartha-Bálint 1982). A tavaszi lefolyási viszonyok előrejelzése, az előrejelzési 1 Dr. Hirling György oki. meteorológus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízrajzi Intézetének tudományos munkatársa.