Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

616 Hirling György módszer javítása érdekében olyan másodfokú előrejelzési egyenleteket dolgoztak ki, amelyek az 1975-ben készült grafikus segédletek matematikai megoldását adták (Bartha-Bálint 1982, Bartha 1983). A Vízgazdálkodási Intézetben (VGI) a Tisza-völgyi tavaszi lefolyás évszakos előrejelzésének adottságaival és lehetőségeivel foglalkoztak (Nováky 1980). A tavaszi lefolyás becslésére a téli és a tavaszi csapadék alapján két-és háromváltozós egyenleteket állítottak fel. A vízgazdálkodás és az árvízvédelem igényeinek növekedése követelte, hogy a folyókon tavasszal várható lefolyási viszonyok előrejelzésének hatékonysága is javuljon. Az igen hosszútávú meteorológiai előrejelzések hatékonyságának lényeges növekedése belátható időn belül nem várható. A vízgyűjtőkön elhelyezkedő olyan meteorológiai állomások száma, amelyek hóvastagságot, hóvízegyenértéket mérnek, várhatóan nem fog lényegesen emelkedni. Ezért a hidrológiai előrejelzések hatékonyságát módszertani ötlettel kívántuk fokozni nem az adatgyűjtés lényeges mennyiségi emelésével, hanem a meglévő adatok feldolgozásának megváltoztatásával. 1. A tavasszal várható lefolyási viszonyok előrejelzésének új rendszere Az elgondolás lényege, hogy az egyes meteorológiai elemek anomáliái hosszabbrövidebb időszakokon belül kiegyenlítik egymást. Például a három tavaszi hónap csapadék* és hőösszeg adatait együttesen véve számításba a háromhavi összegekre és átlagokra alapozott kapcsolat a meteorológiai és hidrológiai elemek között várhatóan szorosabb, és az ilyen kapcsolatra alapozott hidrológiai előrejelzés remélhetően megbízhatóbb lesz. Az elgondolás helyességének igazolására a pozsonyi szelvényre számítottuk ki külön-külön a csapadék március, április és május havi összegeinek sokéves (1965-83. évi) középértékeit és szórásait, valamint a variációs tényezőket, a szórás és a középérték hányadosát (o/X). Ugyancsak előállítottuk a március, április és május havi csapadéköszszegek összegének 1965-83. éves idősorait, valamint az összegezett idősor középértékét, szórását és a variációs tényezőt. Hasonló módon jártunk el a tavaszi hónapokban észlelt lefolyás és hőösszeg idősorokkal is. Az eredményeket az I. táblázatban mutatjuk be. A táblázat adataiból kitűnik, hogy a legkisebb variációs tényező a csapadék esetében egyértelműen a három tavaszi hónap összegezett értékeinél adódik. Hasonlóan alacsony variációs tényező értéket kaptunk a lefolyás és hőösszeg értékte. Megvizsgáltuk a pozsonyi szelvény vízgyűjtőterületére tavasszal hullott csapadék (1965-83. évi) idősorát is. Külön képeztük a március, április és május havi csapadéköszszeg átlagainak ± 10%-os értékkel változtatott értékeit, mint határértékeket, azután megvizsgáltuk, hogy a vizsgált 19 év értékei közül hány esett a havi középértékek 10%-kal csökkentett értéke alá, hány a határértékek közé, illetve a 10%-kal növelt határérték fölé. Hasonló számítást végeztünk a három tavaszi hónap havi csapadéköszszegeinek összegével is. A kapott eredményt %-ban kifejezve a II. táblázat tartalmazza. A II. táblázat adatai egyértelműen mutatják, hogy a három tavaszi hónap havi csapadékösszegeinek összegével számolt középértéktől való eltérések megoszlása kedvezőbb a külön hónapokra számított értékeknél. A szélső tartományokban az esetszámok csökkennek, a középső tartományban viszont növekednek.