Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Gilyénné Hofer Alice-Domokos Miklós: A bővített Balaton-vízgyűjtő vízkészlet-gazdálkodásának szimulációs modellej

Megemlékezés 259 Életének talán legaktívabb és legkiegyensúlyozottabb szakasza volt az 1952-68 közötti idő, amelyet a VITUKI-nál töltött el, mint a vízgazdálkodási osztály, később pedig az osztályok főosztállyá történt átszervezésétől főosztály vezetőjeként. Az 1952. évet követő időszak a magyar hidrológia robbanásszerű feltörésének az ideje. Az ország centralizált tervgazdasága kedvező lehetőségeket teremtett a vízkészletek országos feltárásához. Lászlóffy Woldemár egyre magasabb szinten folytatta munkáját ebben az időszakban is a fiatal korára jellemző két főirányban, de azokat egy harmadik - az előbbieknél is jelentősebb-főirány, az oktató-nevelő tevékenység egészítette ki. Külföldi kapcsolatai ápolásának elismeréseként a Toulouse-i Tudományos Akadémia 1961-ben levelező tagjává, a lengyel Geofizikai Társaság 1968-ban tiszteletbeli tagjává választotta, a bécsi Műegyetem 1963-ban a Prechtl-éremmel, a párizsi „Société d'Encouragement au Progrès" 1969-ben aranyozott ezüstéremmel tüntette ki. A tudományos munkásságát a VITUKI osztály-, illetve főosztályvezetői tevékenysége és egyetemi előadásai mellett számos hazai és nemzetközi bizottság tagja, illetve elnökeként is kifejtette. Tagja volt többek között az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságnak, elnöke a Hidrológiai és Hidraulikai Albizottságnak. Munkájának elismeréseként a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1939-ben aranyérmes kitüntetése után a Magyar Hidrológiai Társaság 1948-ban a Schafarzik-éremmel és 1972-ben a Vásárhelyi Pál emlékérem I. fokozatával jutalmazta. A magyar vízrajzi szolgálat fennállásának 70. évfordulóján 1965-ben és 70. életévének betöltésekor a munka érdemrend arany fokozatát kapta. Mint nevelő-oktató kutatásainak és sokrétű olvasottságának eredményeit a hivatali munka szerves részeként, valamint előadásokon és a szakirodalomban terjesztette. Logikusan felépített előadásai élményszámba mentek, önálló könyveinek és szakcikkeinek a száma meghaladta a 150-et (az ismertetéseket, nyelvművelő és egyéb cikkeit össze sem lehet számolni). Életének utolsó néhány aktív évét (1968-73) a VÍZDOK-nál tudományos tanácsadóként töltötte el. Nyugdíjba vonulása után is változatlan erővel ápolta nemzetközi kapcsolatait. Eredményeinek újabb elismeréseként 1975-ben a Société d'Encouragement pour la Recherche et l'Invention (Párizs) „aranyozott-ezüst" érmével tüntették ki. De igen nagy érdeme van abban is, hogy a Toulouse-i Tudományos Akadémia főtitkára 1981-ben Magyarországra látogatott. Konkrét munkát is folytatott. 1982-ben jelent meg főműve: a Tisza-könyv. Intenzív szellemével a vízgazdálkodás történetében talál váratlan összefüggéseket. Előbb Huszár Mátyásnak Vásárhelyi Pál nagyságát inkább szentesítő, mint beárnyékoló zsenialitását és önfeláldozó magyarságát mutatja be, majd a Vízügyi Közleményekben - melynek 15 éven át (1944-58) volt szerkesztője - megjelent két legfrissebb munkájában a magyar-francia és a magyar-orosz vízgazdálkodási kapcsolatok váratlan, kölcsönös és eddig nem ismert részleteit tárta fel (Vízügyi Közlemények 1983. 1. füzet), ill. a „Helyesírás és helyes írás a vízügyek terén" című kis munkájában igen szellemesen világít rá a vízügyi műszakiak helyesírási problémáira (Vízügyi Közlemények 1984. 1. füzet). Töretlen szelleme, energiája, alkotó munkája és nemzetközi tekintélye példaképül szolgál. Tisztelő hálával emlékezünk vissza dr. Lászlóffy Woldemár oki. mérnökre, oki. közgazdasági mérnökre, az egyetem doktorára, a mérnöki tudományok doktorára.