Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXVI. évfolyam 1984. évi 2. füzet RÖVIDEBB TANULMÁNYOK^ KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLOK Rovatvezető: DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN A FELSZÍNI VÍZKÉSZLET SZÁMBAVÉTELÉNEK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI DR. NÉMETH MIKLÓS

1 és SZALAY MIKLÓS

2 A vízkészletgazdálkodás egyik alapvető feladata a vízkészletek mennyiségi viszonyainak számbavétele. A természetben lejátszódó események véletlen jellegéből következően a számbavétel vízhozam-adatsorok előállítását, vizsgálatát, statisztikai elemzését jelenti. Ezek alapján dönthető el, hogy a vízzel szemben támasztott társadalmi elvárások milyen mértékig elégíthetők ki. 1. A hazai vízkészlet-feltáró munkák áttekintése Az, hogy a vízkészletek számbavétele most az ország csaknem minden vízfolyásán megvalósítható, elsősorban a század első felében kezdődő nagyarányú észleléseknek, méréseknek köszönhető. Az észlelésekkel párhuzamosan már az ötvenes években alapvető, és most is időszerű módszertani eredményeket értek el (Lászlóffy-Szesztay-Szilágyi 1953). A meglévő adatokra és elméleti eredményekre támaszkodva a VITUKI (1954, 1960) az egész országra kiterjedő adatgyűjteményeket állított össze. A fajlagos lefolyási térképek, illetve a hidrológiai hossz-szelvény elmélete tette lehetővé, hogy 1963-ban az Országos Vízgazdálkodási Keretterv megalapozása érdekében már 171 vízfolyás szelvény jellemzése volt lehetséges (OVF 1965). A nagyobb vízfolyások tartóssági jellemzésének teljesebbé tételére a VITUKIban (1966, 1967) elkészültek a havi vízhozam tartóssági görbék. A következő lépést a valószínűségszámítási módszereknek a vízkészlet-gazdálkodás területén való alkalmazása tette lehetővé (VITUKI 1966, 1967, Domokos-Szász 1968, Domokos 1972). Az adatbázis növekedésével a valószínűségszámítási eljárások használata egyre indokoltabb lett, ugyanakkor a gyakorlati alkalmazás területén egyre több nehézség merült fel. Nyilvánvalóvá vált az adatsorok ellenőrzésének, vizsgálatának fontossága, különös tekintettel a lefolyás-módosító emberi beavatkozásokra, amelyek megváltoztatták az adatsorok egyöntetűségét, így a statisztikai feldolgozások módját is. Ilyen okokból a hatvanas évek közepétől hazánkban is megkezdődtek az erre irányuló vizsgálatok. A kérdés időszerűségét jelzi, hogy szinte felsorolhatatlan számú tanulmány, publikáció - különböző megközelítésű - témája (Csermák 1968, Goda 1967, VITUKI 1971, Becker-Ender1 Dr. Németh Miklós oki. mérnök, az Országos Vízügyi Hivatal (OVH, Budapest) főelőadója. 2 Szalay Miklós oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Intézet (VGI, Budapest) főmunkatársa.