Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Lászlóffy Woldemár: Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában

78 Lászlóffy Woldemár A folyók kisvízi nipiliwk szabályozása. I

A* "M ik évb.11 Hámiluii tartott Yl-ik ii<-mn-tk№ Ы-lhaji'izári кмцл-еяюд» Irta: 61ÍMRD0ISÍ H. а Rhóno-süaliáI

yo/.ó kirnideltsóir főmérnöke. 4. ábra. Girardon alapvelő munkájának magyar fordítása Fordította: B06DÁNPY ÖDÖN kir. mernek. puc. 4. Венгерский перевод основопологающего труда Жирардона Itl'IIAI'EST. ISÎI4. Fig. 4. Traduction hongroise du rapport de Girardon présenté au Congrès international de I VK. 2407 \ navigation tenu en 1894 à la Have természetesen jelentős előnyökkel járt. Kisvíz idején azonban a normálszélesség túlságosan nagynak bizonyult. A hajózás ilyenkor bizonytalanná vált, mert a sodorvonal, határozott irányítás hiányában gyakran változtatta a helyét. Amellett a sekély gázlók lehetetlenné tették a hajótér teljes kihasználását, sőt időnkint megbénították a forgalmat. A költséges, és kielégítő megoldást mégsem hozó szabályozási munkálatok ismétlődő panaszokra adtak okot. amiért a nemzetközi hajózási kongresszusok napirendjén szinte állandóan szerepeltek a hajóút megjavításának kérdései. A fent említett hágai kongresszus napirendjén is szerepelt éppen Fargue javaslata alapján — két idevágó kérdés: egyrészt a folyópálya alakja és a mélységek alakulása közötti összefüggés, másrészt a kisvízi szabályozás. Az előzetesen meghirdetett program ez utóbbit így írta körül: „A középvízre szabályozott európai folyók többsége esetében eddig nagyon csekély figyelmet szenteltek a kisvízi hajózás követelményeinek. A kisvízi hajózási lehetőségek eredményes megjavításának haszna azonban nem kétséges. Kívánatos volna tehát a kérdést a következő program szerint tárgyalni: Az összefüggő hosszanti, a kisvizet a folyó teljes hosszán összeszorító és csekély mértékben vízzel borított vezetőművek hatása a sodorvonal alakulására. A folyószabályozás lehetősége ezekkel a munkálatokkal, amelyeknek rendeltetése a vízhozam teljes kihasználása a hajózás érdekében". A program, a fogalmazás minden óvatossága ellenére, nyíltan rámutat a középvízi szabályozás csődjére. Nem csoda tehát, hogy a hágai kongresszus nagy érdeklődést váltott ki, nemcsak azoknak az országoknak a szakköreiben, amelyekben a korábbi szabályozási munkák hiányosságain kellett segíteni, hanem Magyarországon is, ahol a Felső-Duna SólyomFekete Zsigmond

2

2 központi vezetésével 1887-ben megindult középvízi szabályozásának munkái még folytak (Töry 1952). A hágai kongresszuson a kérdés főelőadója Girardon volt. Összefoglalójában a következőket emelte ki: „A nagy folyókban jelentékeny természeti erők működnek; esetenkint igen hatalmasok és bonyolult törvényeket követnek. Ezekkel az erőkkel nyílt harcot folytatni nehéz, költséges, és az eredmény kétséges: ha célkitűzéseink az őket szabályozó törvényekbe ütköznek, biztos a sikertelenség. Ha viszont a hatásaik természetének gyökeres megváltoztatása helyett megelégszünk azzal, hogy kormányozzuk őket, fokozatosan módosítva hatásuk irányát egymást követő és folyamatosan kiegészítő összehangolt erőfeszítések sorozatával, az eredmény sokkalta biztosabb. Az egyes pontokon megkívánt eredmény ugyanis elérhető, mert csekély, és a rendelkezésre álló anyagi eszközök jobban aránylanak a célhoz". Girardonnak a Rhône folyón 1884-től gyakorlatban alkalmazott módszerét a hazai folyók szabályozásában azonban csak néhány évvel később, érdekes külső körülmények hatására vezették be.