Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
644 Kovács M. és Tóth L. nya az ún. „tiszta", nem terhelt partszakaszokon lévő nádasokban. A Ca-foszfát aránya a növekvő P-tartalommal csökken, pl. a balatonfüredi szennyvízcsatorna betorkollásánál (V. táblázat). A Fe-hoz kötött foszfor százalékaránya 1—10%. Mennyisége 10—105 mg.kg-1 között változott (I.—V. táblázatok). A FelIIhydrophosphat oldhatatlan mindaddig, amíg a redoxpotenciál (E h) nagyobb, mint 0,2 mV. Oláh—Moneim—Tóth (1981) mérései szerint a Keszthelyi-öböl üledékeinek felső 0,01—0,03 m-es rétegében márciustól októberig -I-65-től, - 122 mV értékek között változott a redoxpotenciál, így előfordulhat, hogy a FelII-foszfát Fellfoszfát formájában oldhatóvá válik. A felső üledék-rétegnek „Barriere" hatása van, amíg a felette lévő víz 0 2 tartalma néhány g/m 3. Ha az oxigéntartalom 0,5 g/m 3-nél kevesebb a foszfát (PO 3) robbanásszerűen szabaddá válik. Teljes oxigénhiánynál — az eutróf tavakban — a FelII FeII-vé redukálódik és a foszfát oldatba megy. Vagyis: aerob feltételek között a foszfát FelII formájában kicsapódik, anaerob feltételek között Feli-foszfát formájában oldatba megy. A sekély vizű tavaknál ez a belső foszforterhelés különösen a nyári hónapokban lehet nagy. Ez a foszfát nem oszlik szét az egész tóban, hanem aerob környezetben mint FeP0 4 vagy Fe(OH) 3-ként a talajon adszorbeálódik (Schwoerbel 1980). A foszfor egy része Al-hoz is kötődhet. Ez a foszforforma rendkívül nehezen oldódik. A nádasok üledékében az alumíniumhoz kötött foszfor aránylag kis mennyiségben mutatható ki (10—30 mg.kg1), kivéve a balatonfüredi partszakaszt, ahol 55—1950 mg.kg1. Egyes mintákban az AI—P nagyobb vagy azonos mennyiségű, mint a Ca— P. Brümmer— Lichtfuss (1978) folyók üledékét vizsgálva, az alumíniumhoz kötött foszfor megnövekedését a szennyvízzel terhelt területeken mérték. Az okkludált vas- és alumíniumfoszfát 20—190 mg.kg1 mennyiségben mutatható ki. Az egyes foszforfrakciók oldódási sorrendje (Kurmies 1972): Ca-foszfát — Al-foszfát — Fe-foszfát. Az üledékben tehát a vas- és alumíniumvegyületek a foszfor megkötésében jelentősek és ez a folyamat a humuszanyagok jelenlétében fokozódik. Összefoglalólag megállapítható, hogy a nádas zóna szerepe a foszfor eltávolításban a következő: — megkötődés a növényekben (biológiai eltávolítás); — adszorbció az üledékben; — kalciumkarbonáttal való kicsapódás (kémiai eltávolítás). A nádasokban a foszfor biológiai és kémiai eltávolítása zajlik le. 3.4.3. Könnyűfémtartalom. Az adszorbciós kapacitással összefüggésben változik a Ca és a Mg mennyisége. A Ca-tartalom 14.8—91,6 mg/100 g, a Mg-tartalom pedig 4,2 —42,4 mg/100 g között változik (I—IV. táblázat). A balatonfüredi partszakaszon a Ca mennyisége 46,6—227,7 mg/100 g, a Mg-tartalom 19,2—173,4 mg/100 g. A K-tartalom alakulása kevésbé függ a szennyvízterheléstől, a nem terhelt partszakaszok üledékében 2,5—20,1 mg/100 g, a szennyvízzel terhelt területen pedig 2,8—16,2 mg/100 g. A „tiszta" partszakaszokon az üledék Na-tartalma 1,6—13,3 mg/100 g — a balatonfüredi nádasban 5,6—59,9 mg/100 g —jelezve, hogy a szennyvízzel (szappan, szintetikus mosószerek, konyhasó, fertőtlenítőszerként használt hypoval) jelentős mennyiségű Na is jut a tó vizébe. Az üledék Sr-tartalma a vizsgált partszakaszokon közel azonos (3,00 -4,75 mg/100 g).
