Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
4. füzet - Petrasovits Imre: Folyami vízlépcsők létesítésének mezőgazdasági és környezeti problémái
Vízügyi Közlemények', LXVI. évfolyam 1983. évi 4. füzet A FOLYAMI VÍZLÉPCSŐK LÉTESÍTÉSÉNEK MEZŐGAZDASÁGI ÉS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁI DR. PETRASOVITS IMRE 1 Az élővizek sajátos egyedi és dinamikus képződmények, amelyek vízgyűjtőterületükkel— annak geológiai, morfológiai, éghajlati, hidrológiai, sőt társadalmi és gazdasági jellemzőivel — szoros kölcsönhatásban vannak (Felföldy 1981). A folyó- és állóvizek minden természeti, vagy emberi behatásra fizikailag, élettanilag egyaránt reagálnak azok mértékétől függően, kisebb vagy nagyobb arányban. Egy-egy mederszabályozási beavatkozásra, netán átmetszésre már erőteljesebb a reakciójuk a beavatkozás felett és alatt egyaránt. A vízlépcsők még erőteljesebb vízháztartási változást eredményezhetnek (Sebestyén 1963, Felföldy 1972). 1. Ökológiai és ökonómiai kérdések A folyami vízlépcsők létesítésével kapcsolatos mezőgazdasági problémák két nagy csoportra — ökológiai és ökonómiai — bonthatók. 1.1. Ökológiai kérdések Ökológiai szempontból a mezőgazdaságot kiszolgáló vízlépcsőnek és tározójának javítania kell a földhasználat feltételeit, növelni annak teljesítőképességét az ún. agroökológiai potenciált. A létesítés által elvont termőterület terméskiesését a termelés szintje és biztonsága ellensúlyozza, ill. meghaladja. Az is kívánatos, hogy a beruházás következtében az érintett terület talajfejlődése káros irányba ne változzék, az esetleges degradáció mérséklődjék, megszűnjék. Ilyen irányban kell a lehetséges mértékben javítani a tározó vizének a segítségével, valamint az esetleges talajvízszint-emelkedések területein művelési ág változtatással (erdő, gyep) az érintett terület mikroklímatikus helyzetét, mezoklimatikus környezetét. Az ún. biodrainage céltudatos alkalmazása sok technikai megoldást kiválthat, jelentős költségcsökkenést eredményezhet. Általában sokoldalú hatásával alapvetően javítja a melioráció hatásának az érvényesülését 10—12% erdő, 12—15% kultúrgyep, esetleg 1—2% kultúrnádas, halászati, üdülési vízfelület. Mindezek megfelelő elhelyezésével és használatával nagyon jelentős eszközei az új vízháztartási helyzet maximális hasznosításának, a szabályozási célok megvalósításának. Nélkülözhetetlenek ezek az eszközök abból a szempontból is, hogy a többletpárol1 Dr. Petrasovits Imre oki. mezőgazdász, a mezőgazdasági tudományok doktora, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszékének tanára.
