Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Breinich Miklós-Nagy László-Szántó Miklós: A dunai vízlépcsőrendszer koncepciójának kialakulása

A dunai vízlépcsőrendszer koncepciójának kialakulása 495 Jelmogyerazaf: Tôiïéskorona Ouzz. vízszint Kotrási fenek Iwt.mw

l vuy*-' Balpart V^Avv МеИегГепек Államhatár 4. ábra. A gaböíkovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer vázlala Рис. 4. Схема системы гидроузлов Габчиково—

Надьмарош Fig. 4. Schematical тар of the Gabcikovo—Nagymaros Hydroelectric Project Bild 4. Lageplan des Staustufensystems Gabcikovo—Nagymaros 3. A vízlépcsőrendszer célja és jelentősége A Magyarország és Csehszlovákia oszthatatlan, közös tulajdonaként tervezett GNV hidraulikai, hajózási és vízerő-hasznosítási szempontból együttműködő rendszer, amelynek hatása a Duna Pozsony és Budapest közötti kereken 210 km hosszú szakaszára és az azt szegélyező síkságra terjed ki. A GNV egyidejűleg szolgálja a villamosenergiatermelés, a hajózás, a vízgazdálkodás (és ezen belül különösképpen az árvízvédelem), továbbá a kapcsolódó területek gazdasági fejlődésének céljait. A vízlépcsőrendszer évente átlagosan 3675 GWh villamosenergiát termel, melynek előállításához hőerőművekben 3,8 millió tonna barnaszenet, vagy 1,0 millió tonna kőolajat használnának fel. A termelt energia értékét növeli, hogy a napi tározás lehetőségét kihasználva, mintegy 1510 GWh csúcsenergia termelhető átlagosan évenként. Ezenkívül a rendszer résztvehet a frekvencia szabályozásában. Az erőmüvek egyaránt csatlakoznak a magyar és a csehszlovák hálózathoz. A csúcsenergia értékét a nemzetközi energiapiacon általában háromszorosára értékelik, és a vízerőmüvek rendkívül gyors „felfutásuk" következtében erre a célra minden egyéb erőműtípusnál kiemelkedően jobban alkalmazhatók. A megállapodásnak megfelelően Magyarországot a termelt energia fele illeti meg. A Duna középső szakaszán a hajózás legszűkebb keresztmetszete a Pozsony—Gönyű közötti kereken 70 km hosszú folyószakasz, melyen a hajózást az állandó kotrás ellenére csak teher-, méret- és találkozáskorlátozással lehet fenntartani. Folyószabályozási művekkel a helyzet tovább már nem javítható. Ott ahol a vízlépcsőket kiépítették minimálisan 3,5 m hajózási mélység, 180 m szélesség és így teljes terhelésű hajóvonták, illetve tolatmányok közlekedése és találkozása is biztosítható. A hajózást a legkritikusabb szakaszon 25 km hosszban a bal parton vezetett üzemvízcsatornába terelik. A Duna és mellékfolyói mentén az árvédelmi töltések a magyar oldalon mintegy 400 km

2 árterületet védenek, a csehszlovák oldalon pedig mintegy 2000 km

2-t. A szóban forgó folyószakaszon az árvízvédelmi helyzet évről évre rosszabbodik, a hordalék lerakódás megemeli a mederfeneket és ezzel együtt emelkednek a vízszintek. A védvonalak