Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXV. évfolyam 1983. 2. füzet ISMERTETÉSEK HANSEN—ISRAELSEN—STRINGHAM: AZ ÖNTÖZÉS ELVEI ÉS GYAKORLATA Hansen, V. E.—Israelsen, O. W.— Stringham, G. E.: Irrigation Principles and Practices. Fourth Edition. John Wiley and Sons (New York. Chichester, Brisbane. Toronto), 1982. Megjelent „Az öntözés elvei és gyakorlata" című kitűnő szakkönyv negyedik kiadása. A magyar öntözési szakemberek egy része már ismerte az 1950. évi második és az 1962. évi harmadik kiadást is, amelyek főként Orson W. Israelsen (1887—1968) koncepcióját tükrözték, mind szakmai tartalmát, mind az anyag szerkezetét és formáját illetően. A harmadik kiadás óta az öntözési kutatások, az elméleti munka sok újat hozott. Az öntözött területek világszerte lényegesen növekedtek és sok új gyakorlati tapasztalat halmozódott fel. Mindezek tömör elvi általánosítása és a legfontosabb gyakorlati módszerek bemutatása az 1962. évi harmadik kiadás alapos átdolgozását igényelte. A szerzők megőrizve az előző kiadások említett hasznos, értékes vonásait, tartalmilag lényegesen korszerűsített munkát alkottak. Munkájuk elsősorban az amerikai tapasztalatok sűrítése. Az ismertetett elvek nagyobb része és számos gyakorlati megoldás ország- vagy földrészhatároktól függetlenül, mindenütt, ahol az öntözés szükségessége jelentkezett vagy jelentkezik, eligazító és a konkrét természeti-társadalmi helyzetekhez jól alkalmazható. Nagy része egybevág magyarországi eredményeinkkel és tapasztalatainkkal. A könyv bemutatja az öntözés fejlődését világszerte. Tárgyalja a vízforrások, a tározás, a vízmérés, a vízemelés és a vízszállítás műszaki kérdéseit. Különösen általános érvényű a talaj-víz-éghajlat-növény és az öntözés közötti kapcsolatok és kölcsönhatások főbb elvi kérdéseinek a vázolása. Nagy jelentőséget tulajdonít a sós és az alkáli talajok és vizek sajátosságainak és a vízhasználatban figyelembe veendő elveknek. A szerzők táblázatokat és módszereket mutatnak be a „hogyan és mennyi vízzel öntözünk" alapvető gyakorlati kérdés megválaszolására is. A könyv többoldalúan tárgyalja az öntözéssel kapcsolatos jogiigazgatási és társadalmi kérdéseket is. A könyvben két hasznos kiegészítő rész található. Általában a SI mértékrendszert használja de külön függelékként megadja az angolszász egységeket is (táblázatokat, egyenleteket és ábrákat). A másik ilyen gyakorlati betétként találja az olvasó a könyv végén „Problémák és kérdések" cím alatt az egyes fejezetek tartalmát, egy-egy rövid mondatban megfogalmazva. Ez jól segíti a bemutatott ismeretek jobb, maradandóbb elsajátítását és elősegíti a kézikönyvnek az egyetemi oktatásban, illetve a továbbképzésben való használatát. A mű 417 oldal terjedelmű és 17 fejezetre tagolódik. Az I. fejezet a világ öntözéseinek rövid történetével és az öntözés fogalmi meghatározásával kezdődik. A világ öntözött területére vonatkozó utolsó adatai 1974. évre vonatkoznak, eszerint a világon 26 ország van, ahol az öntözött terület a 10 ezer km

2-t meghaladja, és az összes öntözött terület nagyságát 2,336 millió km

2-ben adja meg. A II. fejezet az öntözővízforrásokkal és a különböző típusú tározókkal, azok vízveszteségével foglalkozik. Külön tárgyalja a felszíni és a felszin alatti tározásokat. A III. fejezet ismerteti a talaj víz kapcsolatok legáltalánosabb fogalmait és törvényeit. így a talaj szerkezetére nedvességformáira, a víz és a talajnedvességtenziókra vonatkozó ismereteket. A IV. fejezet a talajnedvességmérést tárgyalja (a mintavétel, a gravimetriás, a porózus blokkos, a tenzióméteres és a neutron mérési módszereket). Az V. fejezet a talajban való vízmozgás jelenségét, elméleti alapjait és a különböző mérési módszereket vázolja. Az öntözés gyakorlatához ezek közül az öntözés tartalma alatti szivárgásra és a talajvízmozgásra vonatkozó megállapítások állnak legközelebb. Kiemelkedő a különböző