Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

304 Könyvismertetés vízmozgási formákra vonatkozó egyenletek alkalmazhatóságának korlátaira vonatkozó megállapítása. Az öntözővíz és a só témakörét mutatja be a VI. fejezet. Néhány fogalmi meghatározás és kémiai összefüggés után röviden ismerteti a lehetséges víz-, ill. talajjavítási beavatkozások körét is. Az öntözővíz minőségromlásra vonatkozó adatokon kívül elég részletesen foglalkozik a növények sótűrésének problémájával, ezen belül a talaj sótartalmának a növényi táplálkozásra gyakorolt hatásával. A vízhasználat elvi és gyakorlati kérdéseit a VII. fejezet foglalja össze, amelyben a vízhasználat közvetlen mérési és számítási módszereit vázolja (a módosított Penmann, a Jensen-Haire, Hargreaves és a módosított Blaney-Criddle egyenleteket). Összefoglaló táblázatot mutat be 27 növényfaj tenyészidő alatti viszonylagos vízfogyasztására vonatkozóan. A VIII. fejezet a „hogyan és mennyi vízzel öntözzünk" kérdésre ad részletes választ. Említi a téli és a korai öntözéseket, az öntözési vízadagokat és gyakoriságot. Részletesen elemzi az öntözés hatásfokát és hasznosulását. Ezen belül a vízállás, a vízszétosztás és a víztározás hatásfokát különkülön tárgyalja. (Az öntözővízzel való fokozott takarékosság miatt ezek ismertetésére és befolyásolására Magyarországon is sokkal nagyobb figyelmet indokolt fordítani.) A IX. fejezet az esőszerű és a csepegtető öntözési módok összehasonlítását tartalmazza. Részletesebben szól az esőztető berendezésekről és az esőztető öntöző rendszerekről. A csepegtető öntözés alapkérdéseit viszont röviden tárgyalja és az utóbbi évek eredményeiből keveset tartalmaz. A X. fejezetben a felületi és altalajöntözések kérdéseit foglalja össze, a magyar olvasónak viszonylag nem sok újat mond. A XI. fejezet foglalkozik az öntözéshez szükséges eszközökkel és berendezésekkel (a tereprendezés, csatorna-barázda építés gépeivel), a különböző műtárgyak tipizálásával, a vízszállítás eszközeivel. Ez utóbbiak közül nálunk nem ismert pl. a hordozható alumínium csatorna. A XII. fejezet a vízszállítás hidraulikai alaptörvényeit mutatja be (Darcy, Chezy stb.), áttekintést ad az állandó csatornák építésének módszereiről és anyagairól. A XIII. fejezet a kutas öntözéssel foglalkozik, és főként az öntözővíz-beszerzéshez szükséges kutak hidraulikai kérdéseit és a kútépítés különböző módjait ismerteti. A XIV. fejezet fejlődéstörténeti áttekintést ad az öntözővíz és az elvezetendő fölös víz átemelési-szivattyúzási módjairól. E fejezet külön foglalkozik az egyes szivattyúrendszerek energiaés költségösszetételével és nagyságrendjével. A XV. fejezet összefoglalja az öntözött területek vízrendezési (drainage) problémáit, a nyílt és zárt (föld alatti) lecsapoló hálózat tervezésének és üzemelésének hidraulikai és szervezési kérdéseit. A XVI. fejezetben nagy hangsúlyt kap a vízmennyiség mérése. A takarékos és jó hatásfokú öntözővízhasználat alapvető feltétele a kivett, szállított és szétosztott öntözővíz mennyiségének ismerete. Ennek érdekében több kitűnő módszert mutat be. A XVIII. fejezet az öntözés és vízrendezés jogi és igazgatási szempontjait foglalja össze. „Az öntözés elvei és gyakorlata" c. könyv negyedik kiadása tehát elsősorban az amerikai öntözési tapasztalatok magas színvonalú összefoglalása. A most megjelent negyedik kiadás megőrzi Israelsen eredeti koncepcióját, amikor az általános elvek és elméleti alapok bemutatásától nem elválasztva tárgyalja az öntözés gyakorlati módszereit és problémáit. Az öntözés soktényezős természeti-műszaki és társadalmi-gazdasági kérdéseit világos szerkezetben - átfogóan, a lényegi problémák és kölcsönhatások kiemelésével általában a legújabb ismeretek színvonalán foglalja össze. A könyv elsősorban gyakorló mérnökök számára vázolja a legfontosabb elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyek alkalmazása nélkül az egyre bonyolultabb ökológiai-müszaki-ökonómiai helyzetekben hosszabb távon az öntözés fejlesztése Amerikában, de a világ legtöbb országában sem valósítható meg. A magyar szakembert a könyv sok kérdésben megerősítheti és másokban pedig előrelépésre ösztönözheti. Ismerteti: Dr. Petrasovits Imre