Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészlet-gazdálkodás tudományos alapjai

A vízkészlet-gazdálkodás tudományos alapjai 9 A vízkészlet-gazdálkodás elveinek kialakulását vizsgálva nyilvánvaló, hogy ennek a tevékenységnek fejlődése a vízgazdálkodás jellegének változását jellemző folyamat második szakaszához kapcsolódik. Korábban az igények összege is még nagyságrendekkel kisebb a rendelkezésre álló vízmennyiségnél, a víz szabad jószág, a készletekkel gazdálkodni szükségtelen. Az igények telítődési szintjéhez közeledve a készletek szabályozására szolgáló rendszerek már kiépülnek, és ezért a készletgazdálkodási tevékenység zöme a meglévő termelő és elosztó létesítmények üzemének optimális működését szolgálja, alkalmazza csupán a korábban kialakult gazdálkodási elveket. így a készletgazdálkodási elvek kialakulásának időszaka a vízgazdálkodás fejlődésének második, az igények rohamos növekedésével jellemzett periódusa, amelyen belül is több szakaszt kell megkülönböztetnünk, mert a készlet és az igény között jelentkező feszültségek mértékétől függően más-más beavatkozási módszerrel biztosíthatjuk gazdaságosan a szükséges egyensúlyt. Ennek megfelelően a vízkészlet-gazdálkodás alapelveinek is időben változniok kell, minden fejlődési szakaszban megadva a leggazdaságosabb megoldást nyújtó szabályozási rendszer kialakításához szükséges elméleti alapokat. Amikor a felmerülő vízigény a rendelkezésre álló természetes készletből már nem elégíthető ki — természetesen kezdetben a hiány csak rövid időszakokban és helyileg is korlátozott kiterjedésben jelentkezik — vagy az ilyen feszültség bekövetkezésének lehetősége előreveti árnyékát, az első törekvés a hasznosítható készletek mennyiségének növelése. Az időben és hely szerint is erősen változó lefolyást úgy kivánjuk szabályozni, hogy az az igény jelentkezésével összhangban legyen. Az időbeli korrekciót tározók építésével oldjuk meg, a hely szerinti eloszlást vízátvezetéssel módosítjuk. A kiépülő rendszerek célja az, hogy a vízkivétel helyén minden időben rendelkezésre álljon a kívánt vízmennyiség, a vízkészletek mennyiségi szabályozásával fedezni tudjuk a vízhasználók frissvízigényét (azt a mennyiséget, amelyet üzemük biztonságos működése érdekében folyamatosan elvonnak a víz természetes körforgalmát fenntartó felszíni vagy felszín alatti hálózatból). Ebben a kezdeti időszakban még figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a vizet használók a természetes rendszerből elvont mennyiség jelentős hányadát - bár minőségében erősen változtatva, hőfokát és a benne oldott szerves vagy szervetlen anyagokat növelve, esetleg mérgező anyagokkal terhelve - visszabocsátják, a vízmérleget a frissvízigény és a készlet összevetésével alakítjuk ki. Miután a vízkészletek mennyiségi szabályozásának gazdaságosan megvalósítható létesítményei — a kis fajlagos költséggel létesíthető tározók és átvezetések — már megépültek, fel kell ismernünk, hogy sok esetben kisebb beruházást igényel a szükséges mennyiségű és kielégítő minőségű víz biztosítása, ha azt a vízgyűjtőn feljebb lévő vízhasználók elfolyó vizének tisztításával és így ugyanannak a víznek a természetes vízhálózat mentén történő többszörös felhasználásával érjük el, mintha a teljes frissvízigényt önállóan, a készletek mennyiségi szabályozásával kívánjuk kielégíteni. Különösen nyilvánvalóvá válik a vízminőség-szabályozás gazdaságossága figyelembe véve, hogy környezetvédelmi érdekből bizonyos mértékű tisztítás mindenképpen szükséges. A készletgazdálkodás követelménye csupán szigorítja az elfolyó víz minőségi paramétereivel kapcsolatos kötöttséget, olyan határokat szabva meg, amelyek — a folyó öntisztulását is figyelembe véve — lehetővé teszik, hogy az újra kivett nyersvíz a használók minőségi igényeinek megfelelően gazdaságosan tisztítható legyen. A készletek mennyiségi és minőségi szabályozása így válik egymást kiegészítő tevékenységgé, amelynek helyes arányát egy-egy rendszeren belül az adottságok mérlegelésével határozhatjuk meg. Ugyancsak ez a kapcsolódás teszi lehetővé, hogy a regionális vízgazdálkodási mérlegekben a frissvízigény