Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Györké Olivér: A BALATON PART- ÉS MEDERSZABÁLYOZÁSA

404 Györké Olivér közei, továbbá pontossága eltérő volt és ezért a felmérések adatai alapján csak a nagyobb változások határozhatók meg, a tó feliszapolódásának üteme nem. A Balaton medrében az évezredek folyamán felhalmozódott üledék vastagságáról és összetételéről ez idő szerint leghitelesebb tájékoztatást szolgáltatják a VITUKI és más szervek által az 1962—65. és az azt követő években a tó jellemző szelvényei mentén (23. ábra) mélyített és hét szelvényében a dolomit, illetve a szarmata mészkő alapig leérő feltáró fúrások eredményei. A mederfeltöltődés mértékét, ill. ütemét — éppen a mederfelvételeknél jelentkezett bizonytalanságok (

Fiedler 1978) miatt — az 1950 és 1960-as években pollen-analízis segítségével kívánták meghatározni (Zólyomi 1952, Zólyomi- -Bendefy 1969). Az MTA Botanikai Tudományos Kutató Intézete (Vácrátót) elvégezte a 23. ábrán feltüntetett fúrásokból vett minták pollenstatisztikai vizsgálatait. A fúrások adatait és a pollenvizsgálatok eredményeit hasznosítva, megszerkesztették az A-A—C-C-vel jelölt korazonos keresztszelvényeket, melyek alapján tájékozódás nyerhető a balatoni üledékképződés kezdetétől napjainkig bekövetkezett mederfeltöltődés mértékéről és üteméről.' Megállapították, hogy az éghajlat csapadékosabbá válásával, majd a mezőgazdasági kultúra kiterjedésével, az erdőterület csökkentésével és így a tó vízgyűjtőjén a talajerózió fokozódásával növekedett a feliszapolódás üteme. A számítások nyomán a Balaton feliszapolódásának ütemét az utolsó 300 év átlagában 0,0006—0,0007 m/év, a Keszthelyi-medencében 0,0013 m/évre becsülték. A pollenanalízis segítségével az évezredes feltöltődési ütem a vizsgált pontokra és szelvényekre közelítően meghatározható volt, de a tó egészére, ill. a jelen időre nem, vagy csak igen nagy közelítéssel. 1.1. Hordalékterhelés meghatározása A tómeder feltöltődésének meghatározása érdekében a legmegfelelőbb módszernek a Balatonba bejutó és abban termelődő, majd ülepedő hordalék (üledék) mennyiségének a megállapítása mutatkozott. A feladat nem volt egyszerű, mert a hordalék nemcsak a tavat tápláló állandó, vagy időszakos vízfolyásokon keresztül kerülhet a tó medrébe, hanem a déli part eróziója nyomán, továbbá a légkörből is jut le és végül a tó saját biológiai folyamata révén is termel hordalékot. A Balaton feliszapolódását szabályozó tényezők, a tó egészére vonatkozó mérlegét, a XIX. századi becslések után, a VITUKI-ban Szesztay (1961) készítette el. A mérleg egyenlegét nem lehetett meghatározni, mert a tómedret terhelő különböző eredetű üledékek mennyiségét illetően akkor is, és azután is, csak becslésekre lehetett támaszkodni. Ezt követően a különböző időszakokban becsült egész tóra vonatkozó üledék mennyiségét a XI. táblázatban adjuk meg. A tóban felhalmozódó üledékek eredete szerinti vizsgálatának főbb eredményeit és a mennyiségek befolyásolási lehetőségeit a következőkben lehet összefoglalni (Györké 1975/a, 1980): — a vízfolyások és a szennyvíz-bevezetések által szállított ásványi és szerves eredetű anyag hozamai meghatározhatók és megfelelő műszaki beavatkozásokkal mérsékelhetők (Zala), sőt egyesek vonatkozásában teljesen megszüntethetők (pl. szennyvíz-bevezetések). A VITUKI-ban 1952—75 között vizsgálták a Zala folyó Zalaapáti vízmérceszelvényében a víz-, és hordalékszállítást (Rákóczi—Varsa 1976). A száraz és a nedves időszakra szerkesztett vízhozam—hordalékhozam összefüggéseket alkalmazó számítás szerint a Zala