Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Bartha Péter és Szöllősi-Nagy András: A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI
Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam 1982. 1. füzet A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI BARTHA PÉTERI és D R. SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS 2 A hidrológiai előrejelzéshez kapcsolódó újabb keletű fokozott érdeklődés két alapvető tényező hatásának tudható be, nevezetesen: — a gazdasági-társadalmi fejlődés eredményeként megnőtt a védendő nemzeti vagyon, s ez szükségessé tette megbízható előrejelzési módszerek fejlesztését; — a műszaki-tudományos fejlődés pedig lehetővé tette a megbízhatóbb módszerek kidolgozását, a műszer-, és számítástechnika elmúlt két évtizedbeli fejlődésére alapozva. A hidrológiai előrejelzés fejlesztése például központi szerephez jutott a Meteorológiai Világszervezet (WMO 1981) Többfeladatú Operatív Hidrológiai Alprogramjában (HOMS) is. Számos nemzetközi konferencia kiemelt fontosságú témája volt az előrejelzés. Elég csupán a közelmúltban Oxfordban rendezett előrejelzési szimpóziumra utalni (IAHS 1980). Hazánk természeti adottságai következtében az árvizek kártételeinek megakadályozására már évszázadok óta folyik a küzdelem. így érthető, hogy az 1886-ban megszervezett egységes központi vízrajzi szolgálat egyik legfontosabb feladata az árvízi előrejelzési segédletek kidolgozása volt. Bogdánfy Ödön, Péch József, Korbély József nevéhez fűződik a hidrológiai előrejelzések hazai gyakorlatának megteremtése. A két világháború közötti időszakban a kidolgozott segédletek ellenőrzése és a megváltozott lefolyási viszonyokra való átdolgozása elmaradt és új módszer kidolgozására sem került sor. 1952-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) megalakulásakor az előrejelzési szolgálatnak nem voltak előrejelzési segédletei. A szolgálatot hosszú idő óta ellátó szakemberek tapasztalati úton adtak néhány szelvényre esetenként előrejelzéseket. Érthető tehát, hogy a VITUKI felállítására vonatkozó rendelet egyik legfontosabb feladatnak jelölte meg az előrejelzési szolgálat fejlesztését, az árvízi előrejelzési segédletek kidolgozását. Szesztay K. (1959) vezetésével az összetartozó tetőzések módszere alapján grafikus korrelációval előrejelzési segédletek készültek a Dunára, Tiszára, Körösökre és a Sió-, Kapos-rendszerre. Ä Dunára csapadék alapján árvízi és a nem permanens vízmozgás közelítő megoldásával a folyamatos naponkénti előrejelzés módszerét is kidolgozták. Az 1955—1960 közötti rövid időszakra sűrűsödő módszertani kutatások és az előrejelzési segédletek nagy haladást jelentettek. A segédletek alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján 1965 —70-ben tovább folyt a kutatási munka és új módszerek bevezetésével is kísérleteztek. A kutatás eredményességét bizonyítja, hogy az 1970. évi tiszai árvíz szegedi tetőzését 12 nappal előbb (V. 21-én) 930—950 cm közötti értékkel - a tényleges (VI. 2-án) 960 cm-el szemben sikerült a VITUKI Vízjelző Szolgálatának előrejeleznie (Stelczer 1971). 1 Bartha Péter oki. hidrológus mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa, osztályvezető. 2 Dr. Szöllősi-Nagy András oki. mérnök, a VITUKI Vízrajzi Intézetének tudományos munkatársa, team vezető.
