Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam 1982. 4. füzet A VÍZRAJZI ÉVKÖNYVEK FORRÁSÉRTÉKE (Viszontválasz Janó Albert és Szekeres János a Vízügyi Közlemények 1981. 4. füzetében megjelent ,,VÁLASZ"-ára) DR. VÁGÁS ISTVÁN

1 Ha a vízrajzi évkönyvek száz évnél is hosszabb sorozatának akárcsak egy használója is úgy veszi észre, hogy a közölt adatok egy részének forrásértéke kétséges, vagy sok évre terjedő munkája során az évkönyvek használatában kényelmetlenségeket, vagy hiányosságokat talál, és megjegyzéseinek hangot is ad, akkor az évkönyvek mai szerkesztőinek magyarázatok keresése, vagy a már gyakran régmúlt idők nem mindenben helyes gyakorlatának védelme helyett inkább az volna a feladatuk, hogy a jövőben minél magasabb színvonalú munkát igyekezzenek kiadni a kezükből, és a felfedett hiányokat utólag is igyekezzenek pótolni. A hazai elmélet és gyakorlat szepontjai is megfontolandók a sok - kétségkívül nem méltánytalan - külföldi és hazai elismerés mellett. A „válasz" elismeri, hogy a kelleténél kevesebb gondot fordítottak az évkönyvekre vonatkozó részletes hazai tájékoztatásra, mégsem ismeri el, hogy az évkönyvek bírálata sohasem volt nyilvános. Pedig hiába keresnénk a szakirodalomban, vagy társadalmi egyesületeink műsortárában olyan megnyilvánulásokat, amelyekben az évkönyvek összeállításának eleveiről vagy a bevezetni kívánt módosításokról nyilvános gondolatcserét eszközöltek volna. Vannak a száz éves adatsornak olyan részei is, amelyek a közlésből különböző okokból kimaradtak. Az irattári megőrzés nem pótolja a hiányokat, hiszen még a Vízügyi Könyvtár sem rendelkezik ezekkel az adatokkal. A viszonylag nem nagyszámú adatnak a szükséges 40-50 példányú sokszorosítása a mai kiadványözönben nem jelentene gondot. A vízrajzi évkönyvek forrásértékét az veszélyezteti a leginkább, hogy azok a napi vízállások helyén 1968 óta nem a leolvasási adatokat közlik, hanem az ezekből számítással származtatott („manipulált") napi középértékeket, továbbá az is, hogy a szintén származtatással nyert vízhozam-adatok meghatározási módja elvileg is kifogásolható. Az 1981. évi 4. füzetben megjelent „válasz" a vízállások származtatására vonatkozó kifogásokkal csak annyiban foglalkozik, hogy megállapítja, hogy a vízrajzi évkönyvekben a „manipulált" adatok a ténylegesen mért adatok mellett külön jelöléssel vannak feltüntetve. Ez a megállapítás nem felel meg a tényeknek, mert a ténylegesen mért vízállási adatok 1968 óta nincsenek meg a vízrajzi évkönyvekben. Hiányosság az is, hogy a havi extrémumok ugyan fel vannak tüntetve, de előfordulásuk időpontja már nem. A napi középértékek sorából pedig ezt általában nem lehet egyértelműen kikövetkeztetni. A napi középértékek származtatott volta mellett megjelent egyedi jellegű extrémumok egyedi voltát csak a gyakorlott szakember sejti, az évkönyvhasználó könnyen ezeket is extrém napi középértéknek értelmezheti. Maga a „válasz" is megállapítja, hogy a vízhozamoknál csak az a néhány vízmérce rövid időszaki adatsora szabatos, amelyeknél a korszerű - egyes vízügyi igazgatóságok által ajánlott - számítási eljárást már alkalmazhatták. 1951 óta tehát az összes többi közölt vízhozamadat megbízhatatlan. 1 Dr. Vágás István oki. mérnök, a műszaki tudományok doktora, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Szeged) tanácsadója.