Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Dóka Klára: A VÍZÜGYI SZAKIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE

516 Dóka Klára A telepítéssel kapcsolatos műszaki feladatok ellátása a 18. század első évtizedeiben a kamara teendője volt. 1708-1711 között a bécsi szolgálatban álló Dietz János irányította a kamara műszaki munkáját, majd 1715-ben Prati Fortunat о kinevezésével megszervezték a magyar kamaránál az első mérnöki állást (Polónyi 1964). A második státus kialakítására 1754-ben került sor. A telepítések során a mocsarak lecsapolása került előtérbe. A nagy kiterjedésű, lefolyástalan mocsarak kiszárításáról egymás után készültek a tervek, pl. a Hanságról, az Ecsedi-lápról, a Tata környéki mocsarakról, de le akarták csapolni a Balatont is. (Ihrig 1973, OL? Sil. No. 280: kamarai térképek, S 12: helytartótanácsi térképek). A vízügyi munkák célját és szervezését illetően az 1770-es években következett be változás. Mária Terézia ismétlődő háborúi, az osztrák ipar fejlődése, az ottani munkamegosztás miatt egyre fontosabb lett, hogy Magyarországtól mind több gabonát és egyéb terméket szállítsanak Bécsbe és Csehországba. E termékeket a fejlődő magyar mezőgazdaság, az állattenyésztés fölé emelkedő földművelés folyamatosan biztosítani tudta. A kereskedelem iránya a Dunát elsőrendű víziúttá tette. Mellette igen nagy szerepet kapott a Száva és a Kulpa, amelyen a kiváló délvidéki gabonát lehetett szállítani (OL A 39., Kamara, Acta generalia 1780:1728). Ezért a figyelem mindinkább a hajózás felé fordult. A hajózás érdekében végzett folyószabályozás az 1770-es évektől döntő fontosságúvá vált. Bár a kamara műszaki személyzetét megerősítették, a kormányszék kénytelen volt osztozni a vízügyi feladatok ellátásában a helytartótanáccsal. Személyi kérdéseken kívül ennek az volt az oka, hogy a folyószabályozás, mocsarak lecsapolása már nem „kincstári" feladatként jelentkezett, hanem kezdett általános gazdaságpolitikai kérdéssé válni. Másrészt a vízszabályozási kérdésekben illetékes kormányszervnek szüksége volt arra, hogy együttműködjék a helyi törvényhatóságokkal, amire elsősorban a helytartótanácsnak volt lehetősége. Az 1770-es években azonban a vízimunkálatoknál mindkét kormányszéknek konkurrense támadt az osztrák udvar részéről. Birodalmi érdekből az uralkodó a folyószabályozás ügyét nem akarta magyar kormányszékre bízni, ezért az első vízügyi szervezetet közvetlenül az udvar fennhatósága alatt hozta létre. 1772. szeptember 4-i határozatával Mária Terézia két hajózási igazgatási osztályt (Navigations Divisions Direction) szervezett, amelyek közül az első a Száva és Kulpa folyón, a második a Duna Zimony-Engelhartszell közötti szakaszán volt illetékes. (OL A 39. 1772:5214). Az első osztály még 1772 őszén megkezdte működését, mivel alapszabályát a királynő az említett határozattal megküldte. A második osztály megszervezésére 1772. novembertől került sor, és 1773-ban kezdett érdemben dolgozni. A hajózási igazgatási osztályok alapszabálya öt fejezetre oszlott (OL A 39. 1773:1588). Az első a hajózás akadályairól és az osztályok fő kötelezettségeiről szólt, a második a hajóvontatás megszervezéséről, a harmadik a hajóépítésről, a negyedik a vámokról, az ötödik a hajózással kapcsolatos politikai problémákról. Felmerül a kérdés, hogy mennyiben tekinthető a két osztály a magyarországi vízügyi szakigazgatás önálló szervének. A fejlődő gazdasági élet. a kibontakozó technikai forradalom megkövetelte azt, hogy a műszaki tevékenység adminisztrációja mindig differenciáltabb legyen. A gazdasági munkamegosztáshoz hasonlóan az irányítási teendőknél is munkamegosztás következett be. ez a fő oka annak, hogy a vízügyi szakigazgatás elkülönült a központi kormányszervektől. Tevékenységének egy részét azonban még a nem műszaki teendők foglalták le. és egész működése közlekedéspolitikai indíttatású volt. Ennek ellenére a folyószabályozás, mederrendezés munkáiban döntő jelentőséget kapott. így a hajózási osztályok létrehozása az önálló vízügyi szakigazgatás első megjelenésének tekinthető. Az 1770-es években a két osztály munkájának költségeit állami erőforrásokból fedezték, és a pénzt közvetlenül az udvari kamara bocsátotta az osztályok rendelkezésére. Az összeget természete2 Magyar Országos Levéltár